A XVIII. század elején aztán – külső megjelenését tekintve – egységesítették az állományt: valamennyi kötetet hasonló borítóval látták el. E cél érdekében eltávolították az eredeti fedlapokat, sőt azon könyveket, amelyek kilógtak a többi közül, vagy nem fértek fel a polcra, méretre vágták, vagyis megcsonkították – az egyik Janus Pannonius-kötet is erre a sorsra jutott.
– Mai szemmel nézve ez meglehetősen durva beavatkozás volt, de az 1700-as években még így dolgoztak a könyvkötők – jegyezte meg Alfonso Lombana.
A könyvtár állománya ma elvileg kölcsönözhető, de aki kézbe szeretné venni valamelyik darabját, annak alaposan meg kell indokolnia a kérését – és természetesen igen szigorú biztonsági előírásokat kell betartania.
És van itt egy érdekesség: mivel Hernando személyes érdeklődését, ízlését követve vásárolt, Janus Pannonius bizonyára a kedvenc szerzői közé tartozott. Az egyik kötetéhez például 1531-ben jutott hozzá, Bázelben – ám a XVI. században Itáliában és Bécsben is több könyv jelent meg a költő munkáival. Az egyik kötet kiadója – aki történetesen német volt – a német nép büszkeségeként jellemezte a szerzőt, ami jól mutatja, milyen magas polcon volt akkoriban Janus Pannonius: a nagyobb népek is szerették volna a soraikban tudni, hogy magukénak mondhassák az ezzel járó dicsőséget.
Tehát aki ellátogatott az estre, nemcsak egy jeles humanista alkotóról szóló ismereteit bővíthette, de bepillantást nyerhetett egy magyar–spanyol kulturális kapocs létrejöttének történetébe is. Ezek után nyilván másként csengenek a fülében a költő jól ismert szavai, a Pannónia dicséretének lezárása: „Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!