A jövő fontos eleme a mértékletesség

A pozitív egész számok jelentéktelenségéről című új kötetében Vöröskéry Dóra különleges elbeszélésekkel jelentkezett. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. kiadásában megjelent novellagyűjtemény érzékeny mindenféle ember gondjaira, sőt minden lény helyzetére, aki csak előfordul ebben „a zord, emberek uralta világban”.

Vöröskéry Dóra Iró 20221220 Budaörs Fotó Bach Máté Magyar Nemzet

A fiatal írónő az emberek és élőlények iránt tanúsított létfeltáró figyelmet meseszerű elbeszélésekbe csomagolja, és nem fél a természetvédelem öniróniájától sem: „A büdösbogaraknak is vannak jogaik!” Lecsap az abszurd szélsőségre is: „Kihívtam a rovarirtókat, mire megjelent ez az ökop…csa, odaláncolta a gyerekét a bejárati ajtóhoz, és azt mondta, hogy a saját lakásomban nem irthatom ki a poloskákat!” – fakad ki az elbeszélésgyűjtemény egyik szereplője. 

Vöröskéry felmutatja a fonák oldalt is: kiderül, a gyerek nem is meggyőződésből tüntet. „Ibolya a gyerekfelvigyázó, én pedig dolgozom. [...] Demonstrációnként egy gombóc fagylalt az alapbérem. Kettő, ha kijön a rendőrség, három, ha vér is folyik” – mondja az ajtókerethez ragasztott kisgyerek. Megjegyezzük, Vöröskéry a Just Stop Oil és az Ultima Generazione festményhezragasztós múzeumi demonstrációi előtt írta ezeket a szövegeket, mondhatjuk, a fiatal szerző rajta van az áramláson, az átlagot egy hullámmal megelőzve.

Természetvédelmi mérnöknek kezdett tanulni, végül szociális munkásként diplomázott. Nem tartja meredeknek a váltást, hiszen 

az egyikben a növényeknek segítesz, a másikban az embereknek, mindkettő része a nagy egésznek. Élveztem a képzést a soproni egyetemen, de hiányzott az emberi tényező

– magyarázza.

Az emberi tényező a novelláskötetben is a fő vonal. A Hókusz című elbeszélés egyik szereplője ezt mondja: „Súlyos, gótikus betűk, koponyák és pókok kellenek a népnek. Talán egy kis vörös bársony és arany gyertyafény.” S hogy miért érdekli a misztikum, arra Vöröskéry azt felelte: esetleges, hogy éppen mit kapnak fel az emberek. Bár trendek, hullámok vannak, melyeket meg lehet lovagolni, azért az ismeretlen, varázslatos, különleges mindig vonzó lesz. 

Hozzátette: „Sosem becsülném le a valódi tudás hordozóit, átadóit. Egészen más tesz boldoggá engem, mint egy csomó más embert. Ezt mindenkinek magának kell tudnia és űznie. Ha egy dolgot kiemelhetek, az a mértékletesség, amely nemcsak fontos eleme lesz a jövőnek, de a boldogság hajszolásában is remek tanácsadó.”

Vöröskéry Dóra elmondta, őt más tesz boldoggá, mint a legtöbb embert. Fotó: Bach Máté

Vöröskéry szociális munkásként dolgozott, tehát ismeri a segítő szakmák légkörét.

Tapasztalata szerint „nem igazán megbecsült szakmák ezek, míg nincs rájuk nagy szükség. Gyakran csak legyintenek a művészet, a pszichológia fölött, pedig a lélek is megbetegedhet, szenvedhet, és egyébként is ápolásra és törődésre van szüksége.” Az említett Hókusz című novellában is afféle lélekgyógyász utánpótlás-nevelés folyik. A dédmama így búcsúzik az ifjú boszorkányunokától: „Jól van, nagy boszorkány leszel. Kell is az, nehéz emberek jönnek, fekete emberek, nagy gondok.” A szerző kérdésünkre így fordította le a boszorkányvilág üzenetét: 

A legnagyobb teher a megbirkózás a rengeteg nehézséggel. Háborúk, válságok jönnek-mennek, az alapvető létbiztonság kérdőjeleződik meg. Megoldás akkor jöhet, ha az ember megtalálja a saját mozgatórugóját. Az élet nem áll meg, pihenni szabad, sőt kell is, ahogy rosszul érezni is magunk, de nem szabad beleragadni a gödörbe.

Borítókép: Vöröskéry Dóra (Fotó: Bach Máté)