Természetvédelmi mérnöknek kezdett tanulni, végül szociális munkásként diplomázott. Nem tartja meredeknek a váltást, hiszen
az egyikben a növényeknek segítesz, a másikban az embereknek, mindkettő része a nagy egésznek. Élveztem a képzést a soproni egyetemen, de hiányzott az emberi tényező
– magyarázza.
Az emberi tényező a novelláskötetben is a fő vonal. A Hókusz című elbeszélés egyik szereplője ezt mondja: „Súlyos, gótikus betűk, koponyák és pókok kellenek a népnek. Talán egy kis vörös bársony és arany gyertyafény.” S hogy miért érdekli a misztikum, arra Vöröskéry azt felelte: esetleges, hogy éppen mit kapnak fel az emberek. Bár trendek, hullámok vannak, melyeket meg lehet lovagolni, azért az ismeretlen, varázslatos, különleges mindig vonzó lesz.
Hozzátette: „Sosem becsülném le a valódi tudás hordozóit, átadóit. Egészen más tesz boldoggá engem, mint egy csomó más embert. Ezt mindenkinek magának kell tudnia és űznie. Ha egy dolgot kiemelhetek, az a mértékletesség, amely nemcsak fontos eleme lesz a jövőnek, de a boldogság hajszolásában is remek tanácsadó.”





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!