Elsőre úgy tűnik, hogy a Noel naplója is olyan, mint a többi karácsonyi film. Sokszor láttuk már azt, hogy egy ember egyedül akarja tölteni a karácsonyt (illetve a kutyájával), aztán ez nem jön össze, és a főszereplő is rájön arra, hogy társ és család nélkül nemcsak a karácsony nem ér semmit, de az élet sem ér egy fabatkát sem. A Noel naplójában viszont sokkal többről van szó. Mindjárt az elején a rendrakásról. Hosszú és szimbolikus jelenetet szentelnek az alkotók annak, hogy a főszereplő férfi rendet rak. Mindig eljön az idő, amikor rendet kell rakni a családi házban, szembesülni kell gyerekkorunk, fiatal korunk világával, lélekben össze kell gyűjteni mindazt, ami fontos és értékes, és ki kell dobni mindent, ami értéktelen, ami talmi csillogás. Ha jobban belegondol az ember, tulajdonképpen el lehet képzelni egy olyan filmet, amely elejétől a végéig nem szól másról, csak rendrakásról. És a rendrakás kapcsán meglátható és talán meg is érthető, vagy legalább átérezhető egy emberi élet, egy rendrakás kapcsán feltárulkozik az emberi sors.
Itt azt látjuk, hogy a rendrakás meghozza a társat, a lelki partnert. Mintha egy angyal hozta volna: egyszer csak ott áll, ennél jobb karácsonyi ajándékot el se lehet képzelni. Fontos gondolata ez az alkotásnak.
Ha képesek vagyunk rendet tenni magunk körül, képesek leszünk arra is, hogy kinyissuk szívünket a világra.
Érdekes az is ahogy a filmben apa és fia közeledik egymáshoz. A fiú megérkezik egy megfagyott tájra, egy gyönyörűséges, ám igencsak hideg vidékre, amelynek szimbolikáját nem kell magyarázni. Ám azt látjuk, hogy az apa mindent megtesz, hogy a házat, ahol fiát, a tékozló fiút fogadja, otthonná varázsolja. Pedig nagyon sok éve nem látták egymást. Férfiak, ha kibékülnek, nem arról híresek, hogy sokat beszélnének. Itt is inkább azt látjuk, hogy nekilátnak, és együtt díszítik fel a fát. A karácsonyfa feldíszítése ugyanis valódi közösségi élmény. Ilyenkor szinte meditatív állapotban a feladatra koncentrál az ember, és észre sem vesszük, de a lelkek összekapcsolódnak. Akik képesek arra, hogy együtt díszítsék fel a karácsonyfát, azok már nem is haragszanak igazán egymásra. Ilyenkor elegendő néhány szó, és nem kell siettetni, de persze előbb vagy utóbb meg kell beszélni egymással a problémákat is. Ez a karácsonyi film arról szól, hogy nem tehetünk mást, mint azt, hogy megbeszéljük a közös dolgainkat. Mindezt persze érdemes úgy tenni, hogy figyelünk a másik mondataira, elgondolkozunk kicsit a másik helyzetén, problémáin is, mielőtt elmondanánk a magunk baját. A karácsony ünnepe minderre remek lehetőség.
Borítókép: Jelenet a filmből (Forrás: Netflix)
