A darab prológusa rövid teremtéstörténettel indul, elkészül a férfi és a nő. Innen pedig szikráznak a jelenetek, melyek először abszurdnak tűnnek, például egy ismerkedő párocska felveti, milyen rengeteg időt spórolnának, ha átugranák a második randit, és rögtön a harmadikra térnének, ahol már erotikus húrokat is pengethetnek. Igen ám, de ez kockázatos. Mi lenne, ha rögtön utána lennének, reggel az ágyban? És meddig lehet még fokozni a kapcsolat organikus fejlődési stádiumainak átugrását? Jön is a nő ötlete: „Mi volna, ha rögtön az első veszekedésünkre ugranánk?” Gyanítani kezdjük, addig lehet előreugrani, ahol a kapcsolat be is fejeződik, mielőtt létrejött volna.
Aztán csupa ismerős helyzet következik, némi csavarral. Közös filmnézés, különböző tanulságokkal – a férfi részéről, hogy miért is hagyta, hogy a nő válasszon, a nő részéről: „Én szeretem, ha egy férfi nem fél sírni egy filmen.” A darab sok kicsi, férfi-nő közötti jelenetből áll. A dialógusok lényegláttatóak, a helyzetek reálisak. Ebből a sűrítettségből, sarkításból adódik a humor, ami ez esetben nem a hárítás eszköze, hanem lebontja védőburkainkat, és a felszabadult nevetés közepette talál be a mondanivaló, például így: „olyan volt a válásom, mint egy nyitott szívműtét, fájdalomcsillapítás nélkül”.
Az a fontos, hogy jól működjön egy-egy jelenet. A darabnak azonban van rendszere, összekötődik egy-egy élettörténet. A szöveg több száz év férfi-női viszonyait lajstromozza, mai optikán át
– foglalta össze a színrevitel koncepcióját Lendvai Zoltán rendező.
– Nincs klasszikus szerepív, amit végig tudnánk vinni. Különböző karaktereket építünk fel – fűzte hozzá Egyed Attila színművész, utalva arra, hogy minden jelenetben új szereplőt kell megszemélyesítenie.
A rendező szerint tipikus helyzetek vannak megírva sarkítottan. Ezek a szituációk jól felismerhetők, és ebből a ráismerésből ered az, hogy a darab egyszerre „vicces, de a helyzetek borzasztóan emberiek, így összességében tragikomikus hatás jön létre.”
A párkapcsolatok nehézségét és szépségét boncolgató üzenet kapcsán Egyed Attila színművész rámutatott: az lesz a nehéz, hogy nem egyszerűen fiatalok párkereséséről van szó. S arra kell reflektálni, már nem vagyunk fiatalok. Mert hát pont ez adja a darab aktualitását. – Hiszen – tette hozzá a rendező – manapság kicsúsztak a párválasztás határai időben.
Bár a darab vidám revünek tűnik, képes arra, hogy érzelmi szélsőségekbe lökje a nézőt. Ez a kettősség a az előadás végéig megmarad.
A finálé jelenetében két özvegy szerepel, akik ismeretlenek temetésére járnak ismerkedni. Együtt mutatkozik itt a szeretet halála, mely a szükségszerű véggel jön el, és a szeretet újraéledése, melyet pedig az alapvető emberi szükséglet hoz el. Mintha a középkori karneválok állapotos öregasszonya tűnne fel. Végül a néző eljuthat a belátásra, hogy bár az ember meg akarná változtatni a párját, valójában „Nem számít. Jó vagy így, és kész.”
Az előadást 2023-ban tűzi műsorára a Vörösmarty színház.
Borítókép: pillanatkép az olvasópróbáról (Fotó: Fejér-Erdélyi Teréz)
