Szabad gondolat, felelősség és szaktudás

Csáji László Koppány író-költő, kulturális antropológus és ügyvéd, számos kötet szerzője 2022 júniusától megbízott igazgatóként irányította a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetében folyó munkát, idén ősszel pedig az MMA köztestülete immár egy ötéves ciklusra választotta meg igazgatónak. Az intézet vezetőjével szakmai terveiről beszélgettünk.

20221116 Budapest Csáji László Koppány az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet /MMA MMKI/ igazgatója Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet MN Fotó: Mirkó István

– Nemzetközi szinten is érdeklődés övezhet egy ilyen kutatási irányt?
– Azt tapasztaltam, hogy Európában, Ázsiában és Amerikában is egyre többen kíváncsiak arra: mi történik ezeknél a magyaroknál. Sajnos nem létezik olyan angol nyelvű folyóirat, amelyben a magyar kortárs művészeti életet tudományos igényességgel elemeznék; minden művészeti ágat, a művészeti nevelést is ideértve, társadalmi kontextusba helyezve és értelmezve. Ezért az egyik fontos célkitűzésem, hogy megszervezzek egy Scopus-regisztrált, nemzetközi szaktekintélyek által lektorált online folyóiratot, például Hungarian Contemporary Art címmel, ami arra fókuszálna, hogy mi történik a magyar művészeti életben. A történelmi tapasztalatok és társadalmi kontextus feltárása nélkül ez még saját magunk számára is sokszor talányos. A folyóirat szerkesztőbizottságába és szerzői gárdájába is be kívánok vonni Kárpát-medencei és azon túli nemzetközi szaktekintélyeket is, akik foglalkoznak a magyar valósággal. Célom tehát egy nemzetközi, jegyzett tudományos folyóirat megalapítása, aminek előkészületeit már elkezdtem, de a folyamat hosszú és időigényes.

– Úgy látja, hogy megvan egy ilyen folyóirat szakmai bázisa Magyarországon?
 

Nagy fájdalom, hogy Magyarországon nincs olyan képzés, ami kifejezetten művészeti publicistákat, kritikusokat képezne. 

Ez összetett feladat, hiszen a kritikusnak nem csak a saját szakmáján belül kell tudnia tájékozódni ahhoz, hogy jó műelemzéseket és műkritikát írjon. Az egyik tennivaló, hogy megtaláljuk azokat az egyetemi hallgatókat vagy nemrég végzetteket, akikben van fogékonyság az esztétikai és társadalmi értékek kutatása iránt, s akik ezt – reményeink szerint a képzés során egyre árnyaltabban, de közérthetőbben – meg is fogják tudni fogalmazni. A szabad gondolkodás nem sokat ér, ha nincs mellette a társadalom iránt érzett felelősségtudat és a szaktudás. Csak így lehet gazdagabbá tenni a magyar kultúrát, empatikusabbá a társadalmat.

– Tervezi még esetleg más szakmai program, vízió megvalósítását is?
– Egy másik célom – valójában az MMA alapításától ez az egyik fontos célkitűzés –, hogy ne parcellázzuk fel a művészeti életet, az egyes művészeti ágak képviselői tudjanak értelmesen, közösen gondolkodni, akár közösen alkotni. Mindannyiunk értékrendjét, fogékonyságait meghatározza az – ahogyan Pesti Mizsér Gábor 1536-ban az Újszövetség-fordításának előszavában írja –, hogy „…rendszerint olyanok vagyunk, amilyenek napi beszélgetéseink”. A XX. századi diskurzuselmélet is erre a felismerésre épül. A diskurzus egyszerre alakít minket, és alakítjuk azt mi is, mindannyian, különböző mértékben. Ha például csak arra koncentrálunk, hogy mi a rettenetes, mit kell gyűlölni, vagy arra buzdítanak, hogy el kell menekülni ebből az országból, akkor egy depresszív, szorongó és gyűlölködő társadalmat hozunk létre magunk körül. Az ilyen diskurzus önbeteljesítő jóslattá akar válni. Én arra törekszem, hogy észrevegyük a változtatandót, jobbító szándékkal, és ismerjük fel az értékeinket is, tudatosítsuk és erősítsük meg őket a szívünkben.

Borítókép: Csáji László Koppány (Fotós: Mirkó István)