Szabad gondolat, felelősség és szaktudás

Csáji László Koppány író-költő, kulturális antropológus és ügyvéd, számos kötet szerzője 2022 júniusától megbízott igazgatóként irányította a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetében folyó munkát, idén ősszel pedig az MMA köztestülete immár egy ötéves ciklusra választotta meg igazgatónak. Az intézet vezetőjével szakmai terveiről beszélgettünk.

20221116 Budapest Csáji László Koppány az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet /MMA MMKI/ igazgatója Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet MN Fotó: Mirkó István

– Milyen kutatásokat végez, támogat az intézet?
– A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének (MMA MMKI) négy pillére van, négy fontos funkciót lát el. Az MMA 2018-ban indította el a művészeti ösztöndíjprogramot, melynek lebonyolítója az MMKI, ez az egyik fő feladata. 

Évente száz fiatal és középgenerációs művészt támogat az MMA három évig havi kétszázezer forinttal. 

Az ösztöndíjasok négyhavonta találkoznak, hogy beszámoljanak a munkájukról, megbeszéljék a kérdéseiket egymással és az akadémikusokkal. Az ösztöndíjprogram egyik célja éppen a kapcsolatépítés, a programszervezés, egyes eseményekbe a sajtó bevonása és a feltörekvő tehetséges új generációk ismertségének a növelése. Szakmailag is támogatjuk őket, és az ösztöndíjprogramot követően is nyomon követjük a pályájukat, igyekszünk segítséget nyújtani nekik. Az MMKI másik pillére a művészekkel és művészetekkel foglalkozó tudományos kutatások megszervezése és lefolytatása. A harmadik a Digitalizációs Központ és Szakkönyvtár a Pesti Vigadóban. Itt elsősorban az MMA akadémikusaihoz és a művészetelmélethez kapcsolódó könyvtári állományt gyűjtünk és digitalizálunk, egyes művészhagyatékok kezelésében, kutathatóvá tételében segítünk. Egy-egy akadémikus életművéhez kapcsolódó dokumentumokból külön katasztereket hozunk létre, megkönnyítve a tudományos kutatást, feldolgozást is. A negyedik pillér a Makovecz-központ és -archívum támogatása.

– Milyen további lehetőséget lát az intézetben folyó művészeti, illetve kutatói munkában?
– Célunk, hogy sokrétű kapcsolatokat építsünk ki művészetelméleti kutatásokat (is) folytató kutatóintézetekkel, például egyetemekkel, múzeumokkal és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) különböző kutatóintézeteivel. Projekteket finanszírozunk, amelyekben különböző intézményeknél dolgozó szakemberek vesznek részt. Az MMKI eddigi kutatásai is egy széles körű anyagot fogtak át, amelyek a kortárs jelenségek mellett inkább történeti, szerzői jogi és elméleti kutatások voltak. Idén nyáron viszont az MMA új irányelveket határozott meg: 

koncentráljunk a kortárs valóságra, a művészekre, művekre és az alkotás folyamatára. 

Például arra, hogy a művek, művészek hogyan reflektálnak a társadalmi problémákra, vagy hogy mit jelent és jelenthet a művészet a mai korban. Olyan művészekkel is szeretnénk intenzíven foglalkozni, akik eddig nem kapták meg az őket megillető figyelmet, holott komoly életművük van. Az MMA már korábban is számos konferencián és kötetben foglalkozott a kánonok árnyaltabbá, teljesebbé tételével. Ezek egyik tanulsága, hogy túlreprezentáltak a nemzetközi trendekre fókuszáló, ezekhez igazodó irányzatok, csoportok és művészek. Míg az „itt és most” problémáival foglalkozó, a helyi hagyományokból merítkező és a sajátos, magyar arculattal, egyéni innovációkat hangsúlyozó alkotók alulreprezentáltak. Az MMKI mint kutatásszervező intézmény egy széles körű hálózatot kíván létrehozni e kutatási stratégia megvalósítására.

– Nemzetközi szinten is érdeklődés övezhet egy ilyen kutatási irányt?
– Azt tapasztaltam, hogy Európában, Ázsiában és Amerikában is egyre többen kíváncsiak arra: mi történik ezeknél a magyaroknál. Sajnos nem létezik olyan angol nyelvű folyóirat, amelyben a magyar kortárs művészeti életet tudományos igényességgel elemeznék; minden művészeti ágat, a művészeti nevelést is ideértve, társadalmi kontextusba helyezve és értelmezve. Ezért az egyik fontos célkitűzésem, hogy megszervezzek egy Scopus-regisztrált, nemzetközi szaktekintélyek által lektorált online folyóiratot, például Hungarian Contemporary Art címmel, ami arra fókuszálna, hogy mi történik a magyar művészeti életben. A történelmi tapasztalatok és társadalmi kontextus feltárása nélkül ez még saját magunk számára is sokszor talányos. A folyóirat szerkesztőbizottságába és szerzői gárdájába is be kívánok vonni Kárpát-medencei és azon túli nemzetközi szaktekintélyeket is, akik foglalkoznak a magyar valósággal. Célom tehát egy nemzetközi, jegyzett tudományos folyóirat megalapítása, aminek előkészületeit már elkezdtem, de a folyamat hosszú és időigényes.

– Úgy látja, hogy megvan egy ilyen folyóirat szakmai bázisa Magyarországon?
 

Nagy fájdalom, hogy Magyarországon nincs olyan képzés, ami kifejezetten művészeti publicistákat, kritikusokat képezne. 

Ez összetett feladat, hiszen a kritikusnak nem csak a saját szakmáján belül kell tudnia tájékozódni ahhoz, hogy jó műelemzéseket és műkritikát írjon. Az egyik tennivaló, hogy megtaláljuk azokat az egyetemi hallgatókat vagy nemrég végzetteket, akikben van fogékonyság az esztétikai és társadalmi értékek kutatása iránt, s akik ezt – reményeink szerint a képzés során egyre árnyaltabban, de közérthetőbben – meg is fogják tudni fogalmazni. A szabad gondolkodás nem sokat ér, ha nincs mellette a társadalom iránt érzett felelősségtudat és a szaktudás. Csak így lehet gazdagabbá tenni a magyar kultúrát, empatikusabbá a társadalmat.

– Tervezi még esetleg más szakmai program, vízió megvalósítását is?
– Egy másik célom – valójában az MMA alapításától ez az egyik fontos célkitűzés –, hogy ne parcellázzuk fel a művészeti életet, az egyes művészeti ágak képviselői tudjanak értelmesen, közösen gondolkodni, akár közösen alkotni. Mindannyiunk értékrendjét, fogékonyságait meghatározza az – ahogyan Pesti Mizsér Gábor 1536-ban az Újszövetség-fordításának előszavában írja –, hogy „…rendszerint olyanok vagyunk, amilyenek napi beszélgetéseink”. A XX. századi diskurzuselmélet is erre a felismerésre épül. A diskurzus egyszerre alakít minket, és alakítjuk azt mi is, mindannyian, különböző mértékben. Ha például csak arra koncentrálunk, hogy mi a rettenetes, mit kell gyűlölni, vagy arra buzdítanak, hogy el kell menekülni ebből az országból, akkor egy depresszív, szorongó és gyűlölködő társadalmat hozunk létre magunk körül. Az ilyen diskurzus önbeteljesítő jóslattá akar válni. Én arra törekszem, hogy észrevegyük a változtatandót, jobbító szándékkal, és ismerjük fel az értékeinket is, tudatosítsuk és erősítsük meg őket a szívünkben.

Borítókép: Csáji László Koppány (Fotós: Mirkó István)