Szívbemarkoló igazságok előadása

Vannak olyan színdarabok, amelyeket azért nem felejtenek el a nézők, mert igazán emlékezetesen játszanak benne a színészek. Aztán vannak olyanok is, amelyeket azért nem felejtünk, mert a szívbemarkoló igazságok mellett mindenki úgy érezheti, hogy egy kicsit róla is szól a mű. A Belvárosi Színház Párterápia című vígjátékáról mindkettő elmondható. Bár nem új a darab, de az évtized egyik legjobb előadása, ezért ezzel zárjuk az esztendő színikritikáinak sorát.

Daniel Glattauer színdarabíró mindent tud arról, hogyan működik, és ha baj van, akkor miért nem működik egy párkapcsolat. A Párterápia című színdarabjában, amelyet Orlai Produkcióként már jó ideje a Belvárosi Színházban láthat a közönség Znamenák István remek rendezésében, végre szembesülhetnek a nézők azzal, hogy szinte minden párkapcsolat megmenthető. Nagy dolog ez manapság, amikor a fél világ arról beszél, milyen nagyszerű dolog a válás, az újrakezdés, a szabadság. Ez a színdarab korunk féktelenül tomboló önzőségével megy szembe. Daniel Glattauer ugyanis azzal szembesíti a nézőt, hogy a párkapcsolatokban nagyon hasonló problémákat él meg minden férfi és persze minden nő. 

Hasunkat fogjuk a nevetéstől Znamenák István rendezését látva, és el kell telnie vagy fél órának, mire rájön az ember, hogy a darab azt sugallja, teljesen feleslegesen válnak el az emberek, mert nem az egyénnel van a baj, hanem azzal, hogy nem tanulunk meg együtt élni a másik nemmel, nem figyelünk oda egymásra, ráadásul a konfliktuskezelés sem az emberiség erőssége.

Balla Eszter egészen elképesztő színészi alakítással tárja fel a női lélek minden sötét bugyrát a nézők előtt, miközben azt is képes folyamatosan érzékeltetni, mennyire szereti ő még a férjét, csak nem képes elviselni, hogy nem jól figyel rá a férfi. A női érzelmek, hangulatok és indulatok széles skáláját megkapóan érzékelteti a színésznő. Debreczeny Csaba, aki a férjét játssza egészen hitelesen, egy igazán jámbor értelmiségi férfit alakít a színpadon, aki szintén szereti a feleségét, látszik, hogy nem igazán szeretne semennyi időt nélküle eltölteni, ám eljutott oda, hogy nem tudja kezelni a helyzeteket. Méghozzá azért nem, mert ahogy idősödnek a férfiak, úgy lesznek egyre hisztérikusabbak és érzékenyebbek. Miközben a nők az évek múlásával egyre keményebben állják az élet megpróbáltatásait. 

A darab azt tárja fel, hogy a középkorú nőnek erős férfira van szüksége, a középkorú férfinek pedig arra, hogy a nő, akivel él, őt egy kapcsolatuk iránt teljesen elkötelezett, megbízható, erős embernek lássa.

 Mindezt a férfinek bizonyítania is szükséges, de azt is látjuk, hogy a nőnek is el kell jutnia arra az elhatározásra, hogy nem zsörtölődik tovább élete párjával, vagyis mindkettőjüknek be kell látnia, hogy nem egymás hátralévő életének megkeserítésén, hanem bearanyozásán kellene dolgozniuk.

Mészáros Máté úgy játssza a pszichológust a színpadon, aki maga is szerepjátékba kezd a darab során, hogy azt tanítani kellene. A darabbéli módszere pedig nem más, mint az, hogy ráébreszti a párt, ne azon gondolkozzanak folyamatosan, mit nem szeretnek a párjukban, hanem tudatosítsák azt a temérdek dolgot, amit szeretnek, ami miatt egymást választották. 

Mind Balla Eszter, mind Debreczeny Csaba remekül érzékelteti azt a színdarab során, hogy pontosan tudják, mit gondol a másik, mert lelkük összekapcsolódott, és ez egészen addig így is marad, amíg erővel szét nem szakítják a köteléket. Vagyis a párnak azzal kell szembesülnie, hogy igazából nincsen baj, csak oda kellene figyelniük egymásra. A nőnek túl kell lépnie a zsörtölődésen, a férfinak a nőt kritizáló okoskodáson, és lenyugodva kicsit hátradőlni, aztán meg kellő humorérzékkel élvezni egymás társaságát.

A színdarab legfontosabb jelenete, amikor a pszichológus megkéri a nőt, hogy szorítsa ökölbe a kezét, amely a magába zárkózó sértett szívét szimbolizálja. A férfi feladata, hogy meglágyítsa a nő szívét, illetve esetünkben egészen konkrétan az, hogy rávegye a nőt az ökölszorítás megszűntetésére. A két színész remek ritmusérzékkel fokozza a feszültséget a végletekig, pontosabban addig, míg a néző, ha csak néhány pillanattal korábban, mint az megtörténik, de rájöjjön a megoldásra. Sem erővel, sem ráolvasással nem lehet kinyitni a nő kezét, itt csak egy érzéki csók segít, amely elindítja a közeledést férfi és nő között. A darab során megértjük, hogy egy párkapcsolatban óriási feszültségek szabadulnak fel az évek során, amelyeket lehet építő és lehet romboló energiákká alakítani. Csak rajtunk múlik, mit teszünk saját életünkkel. 

A Párterápia című színdarab nagysága abban áll, hogy minden nézőt szembesít azzal, az együttműködés, a közös célok, a tervek és a feladatok, valamint egy kicsivel több figyelem és a párunk problémáinak megértése teszik szétszakíthatatlanná a párkapcsolatot.

Borítókép: jelenet a színdarabból (Fotó: Orlai Produkció)