Szemtelenül fiatal és szemtelenül tehetséges a 2000-ben született Bolyki Tamás dzsesszgitáros, no és zenésztársai, a Bolyki Tamás Quartet tagjai. Teszem hozzá, mostanság nemzetközi dzsesszgitárversenyeket (meg egyéb hangszerversenyeket) nagyon ifjak nyerik, meggyőző tudásukkal, mint anno Balogh Roland a montreux-i dzsesszgitárversenyt.
A dzsesszgitározás (miként ez kötelező volt a hatvanas évek rockjában, s tovább hódít Joe Satriani, Yngwie J. Malmsteen, Steve Vai, Steve Morse életművében) virgás, vagyis virtuóz játéktechnikát követel. Ám a „szaktudás” artistamutatvány lenne kellő érettség híján – mégis csak zenéről van itten szó. Nos, a GPS trackjei abszolút érett kompozíciók, átgondolt, „agyas” szólókkal. A szerzemények struktúrája szellemes, a kellő tempóváltásokkal, melléktémákkal, témavariációkkal. A hangszerelés pedig hozza a kötelezőt, tudniillik dzsesszzenekarról beszélünk. Nekem úgy hangzott, hogy egyben játszották fel a kompozíciókat, nem egyesével, szólamonként, sávonként. De ha nem, akkor is úgy hat.
A fiatal jazzgitáros GPS című lemeze a mai fiatalok útkereséséről szól. Arról, hogyan tudnak tájékozódni ebben a folyamatosan változó, fejlődő világban. Arról, hogy mik azok a dolgok, amiket sem az internet, sem az elektromos autó nem tud könnyebbé tenni – sőt, nehezíti számukra. A szerző dalain keresztül átérezhetjük, milyen nehéz ennek a generációnak értelmes célokat, értékeket választani, melyekhez minden körülmények között érdemes ragaszkodni. Miközben rálátunk a fiatalok tanácstalanságára, dühükre és kétségbeesésükre, minden dalban megjelenik a fiatalság energiája, lendülete, alkotói vágya és optimista jövőképe is. A GPS című album személyes értékek és élmények gyűjteménye, melyekről a szerző az egyes dalokhoz írt őszinte üzenetében is beszél hallgatóinak.
Ez olvasható a lemezajánlóban, ami azért érdekes, mivel alapvetően instrumentális, így nyilván szöveg nélküli muzsikát hallgathatunk. Olyat, ami stílusában sokarcú: a smooth jazz köntös mögött, alapvetően fúziós, azaz jazzrock testtel. Ez mindenekelőtt a riffeke, főtémákat, miként a dzsesszisták mondják: vampeket jellemzi. Ennek megfelelően a gitárjáték Paul Scofield, Bill Frisell, John McLaughlin, Mike Stern világát követi, igaz, több helyütt Kenny Burrell, Barney Kessel, Herb Ellis, George Benson klasszikus hangzása szintén tetten érhető. Bolyki Tamás gitárja jellemzően „chrunc-os”, mint például Larry Coryell, vagy Pat Metheny enyhén torzított hangjai, ami főleg a keményebben kipengetett hangoknál jelentkezik.
A Quartet zenéjét, meghaladva a hatvanas-hetvenes évek fúziós muzsikáját, már a témák, variációk uralják, nem a végeláthatatlan, egymással feleselő hangszerszólók – amit tán a Return to Forever (Al Di Meolával, hogy őt se hagyjam ki) vitt a virtuozitás végletéig –, helyüket átvették a szólammá „szelídült” átgondolt szólók. Persze dzsesszről lévén szó, az improvizáció meghatározó marad. Mint kiteljesedik efféle az odaverős, Look Up esetében, Gyárfás Péter grandiózus zongoraszólójában. Vagy a Follow Thatben, Siklai István nagyszerű, slapes basszus rögtönzésekor. No meg a Future Real tuti pozanszólójában, amit körbezár a Weather Reportot idéző riff.
A fúziós muzsika mellett ott a két énekes dal. A Nagymező utca, Bolyki Sárával, az ő pompás rögtönzésével. És a szuper szöveggel. Érett, elgondolkodtató, kellően talányos: „Az utca moraját szédelegve hallgatom, míg visszatalálok a mába a trolik között”. Erről olvashattunk a lemezajánlóban. Az Akarok én, amelyet Paragi Rebeka énekel, már alternatív rock, egy szál gitárral. Ez a záró szám, ami lecsengeti a bebop vibrálást, visszatekintésre, összegzésre kényszerít.
A lemez bemutatja az „iskolákat”, miket, kiket hallgattak a Quartet tagjai. Mert a zenész játékát meghatározza, hogy fiatal korában miféle muzsikákat, muzsikusokat hallgatott. A lemez megmutatja, hol tartanak. Nagyon jó helyen. S a záró dal mintha a jövőbe mutatna, a cross over felé.
Még annyit: a borítót mesterséges intelligencia készítette megadott „hívószavak” alapján.
A Bolyki Tamás Quartet tagjai: Bolyki Tamás (gitár), Fábry Adonisz (dob), Gyárfás Péter (zongora), Siklai István (basszusgitár). A lemezen közreműködik: Bolyki Sára (ének), Csapó Krisztián (pozan), Parragi Rebeka (ének), Sebestyén Patrik (trombita), Stencli Tamás (szaxofon).
Borítókép: Bolyki Tamás (Fotó: Facebook)
