A Quartet zenéjét, meghaladva a hatvanas-hetvenes évek fúziós muzsikáját, már a témák, variációk uralják, nem a végeláthatatlan, egymással feleselő hangszerszólók – amit tán a Return to Forever (Al Di Meolával, hogy őt se hagyjam ki) vitt a virtuozitás végletéig –, helyüket átvették a szólammá „szelídült” átgondolt szólók. Persze dzsesszről lévén szó, az improvizáció meghatározó marad. Mint kiteljesedik efféle az odaverős, Look Up esetében, Gyárfás Péter grandiózus zongoraszólójában. Vagy a Follow Thatben, Siklai István nagyszerű, slapes basszus rögtönzésekor. No meg a Future Real tuti pozanszólójában, amit körbezár a Weather Reportot idéző riff.
A fúziós muzsika mellett ott a két énekes dal. A Nagymező utca, Bolyki Sárával, az ő pompás rögtönzésével. És a szuper szöveggel. Érett, elgondolkodtató, kellően talányos: „Az utca moraját szédelegve hallgatom, míg visszatalálok a mába a trolik között”. Erről olvashattunk a lemezajánlóban. Az Akarok én, amelyet Paragi Rebeka énekel, már alternatív rock, egy szál gitárral. Ez a záró szám, ami lecsengeti a bebop vibrálást, visszatekintésre, összegzésre kényszerít.
A lemez bemutatja az „iskolákat”, miket, kiket hallgattak a Quartet tagjai. Mert a zenész játékát meghatározza, hogy fiatal korában miféle muzsikákat, muzsikusokat hallgatott. A lemez megmutatja, hol tartanak. Nagyon jó helyen. S a záró dal mintha a jövőbe mutatna, a cross over felé.
Még annyit: a borítót mesterséges intelligencia készítette megadott „hívószavak” alapján.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!