– Sajátos évet hagytunk magunk után: egyrészt szokásos volt, másrészről pedig különleges. A pandémia – melynek emlékei hál’ Istennek kezdenek csitulni – mély nyomot hagyott az Állami Népi Együttes munkájában, így a jubileumi évadunkat még a tavalyi évre is kiterjesztettük – kezdte az összegzést Mihályi Gábor, majd így folytatta: – Elutaztunk a határon túlra, Erdélybe és Felvidékre, Londonban tartottunk előadást, s természetesen az országot is jártuk.
Egy különleges sorozatnak köszönhetően a nyugdíjasokhoz is eljutott az együttes.
A Covid megakadályozta, hogy ezek az idős emberek látogatni tudják az előadásainkat, ezért Budapesten és környékén, advent idején tíz idősek otthonába látogattunk el egy összeállítással, amelynek vezérmotívuma a karácsonyi ünnepkör volt. Interaktív fellépésekkel kedveskedtünk, a nézők is bekapcsolódhattak a programba, közösen énekeltünk, és dalokat tanítottunk
– idézte fel Mihályi Gábor, aki azt is elárulta, hogy idén Tavaszhívogató címmel folytatják a különleges fellépéseket.
Mint mondta, két nagy formátumú gálát állítottak színpadra 2022-ben. Májusban az Erkel Színházban a Múlhatatlan idő összeállítással léptek fel, amelynek kapcsán megjegyezte:
Nem egy nosztalgikus, az ünnepi évadot lezáró produkcióban gondolkodtunk, hanem az élő hagyományt kívántuk közkinccsé tenni. E tradíció itt él közöttünk, ennek mi letéteményesei, továbbvivői lehetünk. Amit mi Kárpát-medencei kultúrának ismerünk, az egy szerteágazó kultúrának egy bizonyos szegmense; e gondolat jegyében kibővítettük a fellépők körét.
Például a Közép-Ázsiából érkezett hősi énekes egy hátborzongatóan izgalmas koncertrészletet mutatott be, Spanyolországból pedig flamencotáncosok és énekesek voltak a vendégeik. Az est egyik legérdekesebb része volt, amikor magyarországi cigányok, erdélyi hagyományőrzők, spanyolok, dél-szerbiai cigányzenekar lépett színpadra.
Számunkra ugyan egyértelműnek tűnt, hogy a cigány kultúra átível a határokon, s létezik egy közös identitás. A flamencósok számára megdöbbentőnek tűnt, hogy erdélyi cigányokkal táncolhattak együtt a színen. Amikor az oláh cigány hagyományok kiváló képviselője, Lakatos Mónika együtt énekelt a spanyol cigány asszonnyal, az ibériai vendég elsírta magát: a két kultúra egymásra talált
– mutatott rá.
A másik Múlhatatlan idő – Tánckoncert izgalmas produkcióban a barokk zene népzenében megjelenő nyomait mutatták fel. Zakopanéból lengyel gorál zenészek érkeztek, egy felvidéki idős szlovák pár krucenát, forgatós táncot adott elő, aminek elemei az erdélyi forgatósainkban is fellelhetők.
Sokszor szembesülünk a torz véleménnyel, hogy vége van a hagyományoknak, e két előadás is ékesen bizonyította, hogy mi ezt a XXI. században is tovább tudjuk vinni
– hangsúlyozta.
Hasonló, különleges válogatással, a Táncünneppel jelentkeztek a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ami azért reflektált a múltra, mert az együttes hőskorszakának „Rábai Miklós-hagyományai” megjelentek a színpadon. Egy kuriózumot is élvezhettek a nézők: az Ecseri lakodalmas zenekari változatát a Szolnoki Szimfonikusok adták elő. Az is formabontó volt, hogy nem nagy kórus kísérte a produkciót, a zenei betéteket operaénekesek interpretálásában hallhatta a közönség. Az előadáson a kortárs művészet kiváló képviselői, köztük Lajkó Félix is fellépett.
Mihályi Gábor összegzésében végül felhívta a figyelmet arra, hogy a hagyomány jelen életünk meghatározó része, csak meg kell találnunk a formáját, hogy ne például múltidézést jelentsen, hanem egy olyan világnak legyünk részesei, ami képes a jelenünket is bearanyozni.
