A másik Múlhatatlan idő – Tánckoncert izgalmas produkcióban a barokk zene népzenében megjelenő nyomait mutatták fel. Zakopanéból lengyel gorál zenészek érkeztek, egy felvidéki idős szlovák pár krucenát, forgatós táncot adott elő, aminek elemei az erdélyi forgatósainkban is fellelhetők.
Sokszor szembesülünk a torz véleménnyel, hogy vége van a hagyományoknak, e két előadás is ékesen bizonyította, hogy mi ezt a XXI. században is tovább tudjuk vinni
– hangsúlyozta.
Hasonló, különleges válogatással, a Táncünneppel jelentkeztek a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ami azért reflektált a múltra, mert az együttes hőskorszakának „Rábai Miklós-hagyományai” megjelentek a színpadon. Egy kuriózumot is élvezhettek a nézők: az Ecseri lakodalmas zenekari változatát a Szolnoki Szimfonikusok adták elő. Az is formabontó volt, hogy nem nagy kórus kísérte a produkciót, a zenei betéteket operaénekesek interpretálásában hallhatta a közönség. Az előadáson a kortárs művészet kiváló képviselői, köztük Lajkó Félix is fellépett.
Mihályi Gábor összegzésében végül felhívta a figyelmet arra, hogy a hagyomány jelen életünk meghatározó része, csak meg kell találnunk a formáját, hogy ne például múltidézést jelentsen, hanem egy olyan világnak legyünk részesei, ami képes a jelenünket is bearanyozni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!