– Az Apa véd című dal üzenete: ha elnyel a világ, apa akkor is véd. Az apa-gyerek kapcsolatnak mi a jelentősége a felnőtté válásban?
– Apaként a szerepem a gyerekeim életében a szocializáció. A jó szülő-gyerek kapcsolatot hozom otthonról. Két meghatározó Kossuth-díjas művész gyerekeként felnőni ugyan nem könnyű, de ma is abból az erős kulturális háttérből táplálkozom, amit otthon kaptam. Annak vagyok a híve, hogy ne rontsuk el a gyereket azzal az értékválsággal, amit mi, felnőttek teremtettünk; tönkretettük a világot, élhetetlenné a bolygót, fenntarthatatlanná a rendszereket, a mindennapok a csörtető kizsákmányolástól hangosak…
Kötelességünk az elkövetkezendő generációkra olyan világot örökíteni, amelyben saját igényeiket kielégíthetik.
Örömmel alakítom, csatlakozom olyan platformokhoz, amelyekre lépve a fiatalok megteremthetik élhető világukat.
– Nemrégiben megtudhattuk, hogy ön aranykalászos gazda. Mi ennek a mindennapi gyakorlata?
– Van egy borospincém és a hozzá tartozó földterület, otthon pedig veteményest művelek. Bennem is él a vágy arra, hogy ne a globalizált gazdasági rendszerekből vásárolható élelmiszerrel tömjem a családomat. Ha az organikus létezésre vágyó ember megengedheti magának, hogy a kertművelésen keresztül kapcsolódjon a természethez, akkor tegye is meg, ne csak beszéljen róla! Ez is egyfajta értékteremtés. A Budapest-közeli családi házunknál is van vetemény, hisz immáron hatványozottan érvényes az a Feuerbach német filozófusnak tulajdonított belátás, miszerint „az vagy, amit megeszel”. Mindemellett lelkiismereti kérdés is, hogy a vasárnapi ebédhez a sárgarépa ne kétezer kilométer távolról érkezzen, amennyiben van lehetőségem választani. Én vagyok a fogyasztó, nekem kell a vásárlásaimmal szavazni valami mellett vagy ellen. A kétkezi munka érzelmileg és materiális szinten is fontos szerepet tölt be nálam, nyilván a szellemi tevékenység kompenzációjaként. Épp családi permakultúrás gazdaságot tervezünk elindítani a barátaimmal, olyan kertművelési szemléletet, amely nem befolyásolja, hanem együttműködik a természettel.
– Az Etnofon világzenei formációval Nagy László-, Kiss Anna-verseket, Kormos István-fordításokat is műsorra tűznek, elsősorban Kiss Ferenc zeneszerző munkáit. Nagy László Tűz című verse az örök fiatalság vágyáról szól. Mit gondol a fiatalságkultuszról?
– Fiatalságkultusz? Jó kifejezés, de rögtön kétféleképpen értelmezem: életigenlésként vagy a fogyasztói kultúra fiatalságkultuszaként. Önkifejezési formám olyan értékrendű műfajban gyökeredzik, mely a 60-as, 70-es években radikális szemléletet vallott: „Élj gyorsan, halj meg korán!” A fiatalság irtózott attól, hogy azt a konformista, boldogtalanul kispolgári életet élje, mint a felmenői generációkon keresztül. A lázadás egy formája volt, a legnagyobb szentséggel való öngyilkos játék… A sok tragédia azonban ezt a generációt is kijózanította, így idővel engem is, hogy micsoda áldás, ha megadatik a földi létezés paradicsoma, a gondolati szabadság lehetősége.
Megtanultam becsülni az életemet, és vigyázni magamra, másokra. Viszont az a fiatalságkultusz, amit a fogyasztói kultúra erőltetett ránk, banálisan érvénytelen.
A szakadékok nem generációsak, hanem kulturálisak. Az X, Y, Z generáció kapcsán felhozott ismérvek, miután a reklámszakemberek rátelepszenek, kiüresednek. Az alapkérdés kezdetek óta ugyan az: lenni vagy nem lenni. A válasz pedig maga a földi pálya, amit betöltünk. Ekképpen a hamis fiatalságkultusz csak megnehezíti, hogy megértsük: ami megszületik, az el is pusztul.
– A Brassótól Brüsszelig című koncertet 2020-ban a koronavírus-járvány miatt zártkörű rendezvényként vették fel. Amikor az emberek olyan krízishelyzeteket élnek meg, mint a járvány, a háború, a gazdasági nehézségek, akkor hogyan értékelődik fel a zene szerepe a lelki egészség területén?
– Minden művészeti és kulturális önkifejezés felértékelődik ilyenkor, mert az ember kénytelen az élet törékenységének tudatosítása kapcsán azokhoz a költőkhöz, írókhoz, zenészekhez fordulni, akik az említett kérdésekre keresik a választ. Ha nem is mindig találják, legalább azt érezzük, hogy a kollektív tudat együttműködik és közös nevezőre talál. Sajnos ez a tömeges érzékeny szemlélődés „csak” a drámák idejére érvényes, amint tehetjük, gyorsan visszarendeződünk az individualista, önző léthez. Rilke örök érvényű felszólítása – „Változtasd meg élted!” – társadalmi szinten nettó illúzió, de persze alkotóként az is megéri, ha csak időről időre, emberről emberre lángol fel a szándék.
– Az Azt hittem című dal, mely eredeti cigány hallgató, a gyászmunkában segíthet az embereknek. A mai életmód gyakran elveszi a lehetőséget az emberektől, hogy gyászuk feldolgozására elég idejük legyen. Mit gondol a munka és a magánélet egyensúlyáról, egyensúlytalanságáról?
– Egyensúlytalan. A boldogulás lett a boldogság szinonimája, de ez a két szó konkrétan mást jelent. Azt hittük, a szabadság pénzzel megváltható, aztán most önként és dalolva gyűjtünk a koporsóra. Mintha elfeledtük volna, hogy a születés és halál között élet is van. Elcsúsztak annak kritériumai, hogy valójában mi tesz boldoggá. Ám a végén csak a lelkiismeret marad. Ajánlom, hogy mindenki gondolja át, van-e értelme annak, amit éppen csinál. Ilyen egyszerűen. És még akkor is aktuális kérdés ez, ha sok honfitársunk az életben maradásért küzd. Még a legmélyebb szegénységben is lehetnek hosszú távú képzeteink arról, mi a morál, az esztétika, mik azok az elemek, amelyek a valódi boldogságot okozzák, elég azt a páratlan Kárpát-medencei folklórkincset látni, hallani, ami paraszti kultúránk hagyatéka. Hogy meg lehet-e ezt valósítani, na az az élet nagy próbája.
Borítókép: Novák Péter (Fotó: Teknős Miklós)
