Samuel Beckett világhírű drámáját tiltották be Hollandiában

Újabb és újabb őrhelyekre tűzi ki zászlóját a woke-forradalom. A hétköznapok abszurd drámává válnak, az abszurd drámák pedig felfoghatatlanul groteszk körülmények között csúsznak át abba a bizarr valóságba, amit az egyenlősítő mozgalom hívei létrehoznak maguk körül. Ez alkalommal Samuel Beckett leghíresebb darabja, a Godot-ra várva került a célkeresztbe. Az előadást nem engedélyezte a groningeni egyetem, miután kiderült, hogy a férfiszereplők castingjára csak férfiakat hívtak meg.

Csak férfiak várhatnak Godot-ra?

– Tudjuk – szögezte le a holland egyetem sajtófőnöke, Elies Kouwenhoven –, hogy ezt a darabot öt férfinak kell előadnia. 

Az idők azonban megváltoztak. Az az elképzelés, hogy csak férfiak alkalmasak erre a szerepre, elavult, sőt diszkriminatív

– fogalmazott, majd mintegy magyarázatként hozzá tette: – Egyetemként egy nyitott, befogadó közösséget képviselünk, ahol semmilyen alapon nem helyénvaló kizárni másokat.
 

Barry McGovern mint Vladimir, Alan Stanford mint Pozzo és Johnny Murphy mint Estragon a Godot-ra várva a dublini Kapuban című produkcióban Fotó: Marc O’Sullivan/The Irish Times

A dolog előzményéről érdemes elmondani egyfelől azt, hogy az abszurd drámairodalom legnépszerűbb, egyúttal Beckett életművének legfontosabb darabjáról van szó: két csavargó, Vladimir és Estragon Godot érkezésére vár, miközben időnként mások is csatlakoznak hozzájuk, illetve lépnek ki a történetből. A darab lényegét a párbeszédek zavara, szétfutó logikája, semmibe mutató értelmetlensége, az állítások és a cselekvések ellentmondása adja. A szereplők valamennyien férfiak, és már most eláruljuk, hogy 

Beckett legszigorúbb előírásai szerint nem is játszhatják a szerepeket sem nők, sem transzvesztiták, sem kiskutyák, sem idegen galaxisból érkezett űrutazók. A  szerzői döntés olyan határozott, hogy amikor 1988-ban egy holland társulat úgy döntött, hogy nőket szerepeltet a darabban, az öreg Beckett beperelte a színházat és meg is nyerte a pert. A szerző ugyan egy évvel később, 1989-ben meghalt, ám örökösei, akik 2059-ig birtokolják a mű jogait, ragaszkodnak az alkotói szándékhoz és mindenkit kiperelnek a vagyonából, aki megpróbál nemi változatosságot vinni a darabba. 

A harcos feministák, gender-lobbisták, LMBTQ-aktivisták pedig megkezdték végtelen küzdelmüket a színpadért, s a harcok Becketthez méltó abszurd eredményekre vezettek. Franciaországban például 1991-ben egy bíró úgy döntött, hogy a darabot női szereplőgárda is előadhatja egy avignoni fesztiválon, de csak akkor, ha minden előadás előtt felolvassák a néhai drámaíró képviselőjének tiltakozó levelét. 2021-ben pedig a Silent Faces brit bohócszínházi társulat – a megfelelő genderkompatibilis kifejezéssel szólva – „nem bináris” tagja rendezte meg a Godot a nő című darabot, amely persze nem az eredeti darab átdolgozása volt, hanem originális mű, amely a Beckett által fontosnak tartott nemi tényeket, azaz egyszerűbben szólva a tényeket próbálta pellengérre állítani a woke-forradalom szellemében.

A Beckett-darab kirekesztő castingja

Nos, ilyen előzmények után akarta előadni Gordot darabját a holland egyetem kulturális központjában az Írországból érkezett huszonnégy esztendős Oisín Moyne, aki ugyan fizikát tanul a groningenbi egyetemen, de színházi ambíciókat is táplál, s abban reménykedett, hogy rendezőként debütálhat az abszurd drámával. 
Most azonban valami sokkal erősebb élményt tapasztalt, mint amit egy színházi katarzis kínálni tud. 
– Vad két hét volt, stresszes minden érintett számára – nyilatkozta a The Irish Times újságírójának, majd hozzá tette: 

Teljes szívemből azt mondanám, hogy az elmúlt hetekben az életem teljesen abszurddá vált.

A tervezett előadásokat akkor törölték, miután az egyetem felfedezte, hogy a darab öt férfi szerepére vonatkozó castingfelhívás csak férfiak számára volt nyitott. A felhívás megfogalmazásait bizonyára megengedhetetlen hímsoviniszta agressziónak gondolták, és kijelentették, hogy az ilyesféle kirekesztés összeegyeztethetetlen az egyetemi inkluzivitáspolitikával.
– Ha egy olyan darabról lett volna szó, amelyben öt fehér srác játszik, és erre az öt szerepre nyílt meghallgatásokat tart a társulat, minden rendben lett volna. De nem lehet rögtön a kezdetektől fogva eltiltani az embereket a lehetőségtől – magyarázta a bizarr döntést Bram Douwes, az egyetemi játszóhely producere.

Valóság? Tények? Ugyan már!

A reménybeli rendező, Oisín Moyne a The Irish Timesnak elmondta, hogy még azt is fontolóra vette, hogy nőket – illetve ahogy fogalmazott – „más nemű embereket” is szerepeltessen, de a Beckett-hagyaték határozott tilalma miatt nem mert ilyen döntést hozni. 
– 

Megpróbáltam elmagyarázni az egyetemnek, hogy a szerzői jogba ütköző dolgot várnak tőlünk, és hogy mi egy kicsi, amatőr színjátszó társaság vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy bepereljenek. De semmi, amit a találkozó során mondhattam, nem változtathatta meg a véleményüket 

– magyarázta. 
A darab producere, az ugyancsak huszonéves Medeea Anton pedig azzal próbálta társulatát megvédeni a woke-haragtól, hogy az első adandó alkalommal rámutatott: – Bár korlátozták a színészeket, hiszen ebben a produkcióban csak öt férfi szerepelhetett, a társulat többsége viszont nő, sőt vannak transzneműek, nem bináris egyének, mi több, a produkció nagy része az LMBTQ-közösséghez tartozik. A lemondásról szóló döntés tehát figyelmen kívül hagyta a nem színészi stáb fontos szerepét a darab elkészítésében – magyarázta. Mindhiába. 
Az ír rendezőpalánta azzal a maliciózus megjegyzéssel zárta nyilatkozatát, hogy reméli, a kulturális központ a felszabaduló lehetőséget most arra fogja használni, hogy rendezvényt szervezzen a színházi befogadás elősegítésére.

Borítókép: Samuel Beckett mint rendező a Godot-ra várva 1975-ös berlini próbáján. A drámaíró 1988-ban beperelt egy holland színtársulatot, mert úgy döntöttek, hogy nőkkel játsszák el a darabot (Fotó: Heuer/Ullstein Bild via Getty)