Áprilisban lesz hetven éve, hogy megjelent a Casino Royale, Fleming első Bond-könyve. Az évforduló alkalmából az író hagyatékát gondozó Ian Fleming Publication Ltd. rendezi sajtó alá a kultuszfilmsorozat alapjait megteremtő köteteket. A sajtó alá rendezés egyúttal azt is jelenti, hogy némiképp átírják az eredeti szövegeket is.
Jellemző az angol sajtóra, hogy a megjelent híradások szerint a sorozatból törlik az „n betűs szó” minden előfordulását. Ha kedves olvasóink még nem lennének elég jártasak a politikailag korrekt beszédmód rejtelmeiben, feloldjuk a rébuszt: az „n betűs szó” a „néger” megfelelője. A dolog érdekessége, hogy a tabusított kifejezés eltüntetése mellett a feketékre, főleg persze fekete bűnözőkre vagy lumpencsoportokra vonatkozó karakterrajzok is kikerültek a szövegből.
Az Élni és halni hagyni című könyvben például Bond az arany- és gyémántkereskedelemben tevékenykedő afrikai bűnözőket így jellemzi: „Azt lehetett gondolni, nagyon törvénytisztelő fickók. Kivéve, ha elkezdenek inni…” Az új szövegből egyszerűen kihagyták Bond italozás okozta morálváltozással kapcsolatos feltevését. Szóval maradtak a „törvénytisztelő fickók”.
Másutt Bond egy harlemi éjszakai klubot látogat meg, ahol a „közönség úgy liheg és morog, mint a disznók a vályúnál”. Harlemben természetesen afroamerikaiak élnek, őket tehát nem lehet disznónak nevezni. Ezért az új változatban „Bond érzékeli a helyiség elektromos feszültségét”.
Persze ezzel együtt törölnek a szövegekből mindent, ami faji, nemi vagy más szempontból sértheti a woke ideológia által védett identitáscsoportok érzékenységét.
A dolog érdekessége, hogy a megjelent híradások és az azonnal kirobbanó viták kapcsán a Ian Fleming Publication Ltd. közleményt adott ki, amelyben leszögezik, hűségesek az író hagyatékához, amikor átírják a szövegeket. A képtelen állítás attól válik igazzá, hogy Fleming maga is módosította az eredeti szövegeket az amerikai kiadás kedvéért.
„Számos szakértővel konzultáltunk, de végül úgy döntöttünk, ahelyett, hogy az ő tanácsaikra hallgatnánk, az a legcélszerűbb, ha magától a szerzőtől kérünk útmutatást. Az Élni és élni hagyni Ian által jóváhagyott és láthatóan kedvelt amerikai verziójából eltávolítottak néhány olyan faji kifejezést, amelyek már az ötvenes évek közepén is problémásak voltak, és az olvasók túlnyomó többsége ma már bizonyosan mélyen sértőnek tartaná” – írja a közlemény.
Tény, hogy amikor az 1953-ban megjelent Élni és halni hagyni című kötet amerikai változata készült, Al Hart, Fleming amerikai kiadója, a Macmillan szerkesztője számos változást javasolt. Kigyomlált a kötetből egy csomó tévedést, és persze kihúzott rengeteg olyan megjegyzést, amit rasszistának érzett vagy legalábbis aggasztónak talált.
A közlemény szerint: „Ez a könyv akkor íródott, amikor a modern olvasók által esetleg sértőnek tartott kifejezések és attitűdök mindennaposak voltak.”
Az író azonban – érvel a kiadó közleménye – nemcsak hogy elfogadta Al Hart javaslatait, nemcsak hogy belátta igazát, de a későbbiekben, mint az levelezéséből kitetszik, az amerikai változatot részesítette előnyben.
Tehát – vonja le a következtetést a közlemény – a kiadó nem akkor őrzi meg Fleming szellemét, ha szövegeit változtatás nélkül kiadja, hanem akkor, ha újra és újra átírja a kor és a körülmények elvárásainak megfelelően.
A logika persze kicsit sántít, mert ilyen alapon Bond az afrikai kiadásokban lehetne fekete, a kínai kiadásokban sárga, az arab kiadásokban mohamedán harcos vagy akármi más. A hölgy olvasók kedvéért ki kellene adni női szereplős Bond-köteteket, és így tovább. Hogy meddig jut el és hol áll meg a csúszós lejtőn a szövegformáló igyekezet, az egyelőre megjósolhatatlan.
Borítókép: James Bond (Fotó: DANJAQ, LLC AND MGM/Nicola Dove)
