Tény, hogy amikor az 1953-ban megjelent Élni és halni hagyni című kötet amerikai változata készült, Al Hart, Fleming amerikai kiadója, a Macmillan szerkesztője számos változást javasolt. Kigyomlált a kötetből egy csomó tévedést, és persze kihúzott rengeteg olyan megjegyzést, amit rasszistának érzett vagy legalábbis aggasztónak talált.
A közlemény szerint: „Ez a könyv akkor íródott, amikor a modern olvasók által esetleg sértőnek tartott kifejezések és attitűdök mindennaposak voltak.”
Az író azonban – érvel a kiadó közleménye – nemcsak hogy elfogadta Al Hart javaslatait, nemcsak hogy belátta igazát, de a későbbiekben, mint az levelezéséből kitetszik, az amerikai változatot részesítette előnyben.
Tehát – vonja le a következtetést a közlemény – a kiadó nem akkor őrzi meg Fleming szellemét, ha szövegeit változtatás nélkül kiadja, hanem akkor, ha újra és újra átírja a kor és a körülmények elvárásainak megfelelően.
A logika persze kicsit sántít, mert ilyen alapon Bond az afrikai kiadásokban lehetne fekete, a kínai kiadásokban sárga, az arab kiadásokban mohamedán harcos vagy akármi más. A hölgy olvasók kedvéért ki kellene adni női szereplős Bond-köteteket, és így tovább. Hogy meddig jut el és hol áll meg a csúszós lejtőn a szövegformáló igyekezet, az egyelőre megjósolhatatlan.
Borítókép: James Bond (Fotó: DANJAQ, LLC AND MGM/Nicola Dove)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!