Egészen elképesztő már az ötlet is, miszerint egy cellában raboskodó emberek életét mutatja be a Cella – Letöltendő élet című új minisorozat, de úgy, hogy minden rész más évben játszódik. Láthatunk olyan epizódokat, amelyekben a múlt démonai kelnek életre, aztán a jelen erkölcsi problémáit firtató részek mellett azzal szembesülhetünk, hogy semmi nem változik a jövőben sem. Konkrétan 1959-ben, 2020-ban, 1944-ben, 1992-ben, 2010-ben, 1990-ben, 1849-ben és 2050-ben játszódik egy-egy epizód a miniszériából.

A Cella – Letöltendő élet operatőre emlékezetes képi világokat teremtett
Az első rész arról szól, hogy az 1956-os forradalom után, koncepciós perben elítélt Vértesi Kálmán mérnök felmentést kap a halálos ítélet alól, annak fejében, hogy szaktudását az őt bebörtönző hatalom szolgálatába állítja. Vagyis mérnökként a szovjet űrprogramnak kezd el dolgozni. Az alkotók felteszik a kérdést, vajon képes lesz-e megküzdeni a lelkiismeretével. Ha ugyanis szabotázst követ el, akkor az űrprogramban dolgozó ártatlan emberek halnak meg. Ha viszont szakmai tudásának legjavát beleadja a programba, akkor meghasonlik a személyisége.
A vágóként már jól ismert Csillag Manó rendezte az epizódokat, amelyeknek erénye, hogy hitelesek a párbeszédek, és általában megfelelő ritmusban halad előre a cselekmény. Érdekes a filmek vizuális megjelenése is. Maly Róbert operatőr jól játszik azzal, hogy meleg vagy hideg fényekben látjuk a börtöncellát, sokszor úgy is érezheti a néző, hogy a főszereplő belső lelki világának fényei tükröződnek a képernyőn, és az is sokszor az operatőrön múlik, hogy melyik epizódban engedi közel a nézőt a főszereplőhöz, és melyikben támogatja kevésbé a lelki azonosulást.
A sorozat kapcsán fontos elmondani, hogy lelkileg megterhelő történeteket látunk, de az is igaz, hogy mindegyik rész közül talán a legmegrázóbb a második, amely ráadásul egy valós, magyarországi történetet dolgoz fel. Egy anya szenved csendesen a börtönben, akinek csak akkor jelenik meg mosoly az arcán, amikor lelki szemeivel látja, ahogy a börtönben a vele van a lánya is. Beszélget vele, gondolatban nevelgeti őt. Nincsen könnyű helyzetben, mert a cellatársai, amikor megtudják, hogy gyilkosságért ül, ráadásul a saját gyerekét ölte meg, gyűlölni kezdik. Ha pedig valakit kipécéznek egy börtönben, az rövid időn belül pokoli állapotokat szül. A nézők persze elég hamar megtudják, hogy a gyilkos anyának a lánya rákos beteg volt, pokoli, elviselhetetlen fájdalmai miatt kérte az anyját, hogy vessen véget a szenvedéseinek. Előreláthatólag a nézőnek nem lesz könnyű dolga ezzel az epizóddal, mert még gondolatban se túl könnyű dönteni élet vagy halál kérdésében. A film felteszi a kérdést: szembeszállhat-e egy ember a világi és az isteni törvénnyel, miszerint a gyilkosság bűn? A történet valós alapokon nyugszik, a börtönbüntetésre ítélt anya a valóságban kegyelemért folyamodott a köztársasági elnökhöz, amelyet meg is kapott.