Egészen elképesztő már az ötlet is, miszerint egy cellában raboskodó emberek életét mutatja be a Cella – Letöltendő élet című új minisorozat, de úgy, hogy minden rész más évben játszódik. Láthatunk olyan epizódokat, amelyekben a múlt démonai kelnek életre, aztán a jelen erkölcsi problémáit firtató részek mellett azzal szembesülhetünk, hogy semmi nem változik a jövőben sem. Konkrétan 1959-ben, 2020-ban, 1944-ben, 1992-ben, 2010-ben, 1990-ben, 1849-ben és 2050-ben játszódik egy-egy epizód a miniszériából.
A Cella – Letöltendő élet operatőre emlékezetes képi világokat teremtett
Az első rész arról szól, hogy az 1956-os forradalom után, koncepciós perben elítélt Vértesi Kálmán mérnök felmentést kap a halálos ítélet alól, annak fejében, hogy szaktudását az őt bebörtönző hatalom szolgálatába állítja. Vagyis mérnökként a szovjet űrprogramnak kezd el dolgozni. Az alkotók felteszik a kérdést, vajon képes lesz-e megküzdeni a lelkiismeretével. Ha ugyanis szabotázst követ el, akkor az űrprogramban dolgozó ártatlan emberek halnak meg. Ha viszont szakmai tudásának legjavát beleadja a programba, akkor meghasonlik a személyisége.
A vágóként már jól ismert Csillag Manó rendezte az epizódokat, amelyeknek erénye, hogy hitelesek a párbeszédek, és általában megfelelő ritmusban halad előre a cselekmény. Érdekes a filmek vizuális megjelenése is. Maly Róbert operatőr jól játszik azzal, hogy meleg vagy hideg fényekben látjuk a börtöncellát, sokszor úgy is érezheti a néző, hogy a főszereplő belső lelki világának fényei tükröződnek a képernyőn, és az is sokszor az operatőrön múlik, hogy melyik epizódban engedi közel a nézőt a főszereplőhöz, és melyikben támogatja kevésbé a lelki azonosulást.
A sorozat kapcsán fontos elmondani, hogy lelkileg megterhelő történeteket látunk, de az is igaz, hogy mindegyik rész közül talán a legmegrázóbb a második, amely ráadásul egy valós, magyarországi történetet dolgoz fel. Egy anya szenved csendesen a börtönben, akinek csak akkor jelenik meg mosoly az arcán, amikor lelki szemeivel látja, ahogy a börtönben a vele van a lánya is. Beszélget vele, gondolatban nevelgeti őt. Nincsen könnyű helyzetben, mert a cellatársai, amikor megtudják, hogy gyilkosságért ül, ráadásul a saját gyerekét ölte meg, gyűlölni kezdik. Ha pedig valakit kipécéznek egy börtönben, az rövid időn belül pokoli állapotokat szül. A nézők persze elég hamar megtudják, hogy a gyilkos anyának a lánya rákos beteg volt, pokoli, elviselhetetlen fájdalmai miatt kérte az anyját, hogy vessen véget a szenvedéseinek. Előreláthatólag a nézőnek nem lesz könnyű dolga ezzel az epizóddal, mert még gondolatban se túl könnyű dönteni élet vagy halál kérdésében. A film felteszi a kérdést: szembeszállhat-e egy ember a világi és az isteni törvénnyel, miszerint a gyilkosság bűn? A történet valós alapokon nyugszik, a börtönbüntetésre ítélt anya a valóságban kegyelemért folyamodott a köztársasági elnökhöz, amelyet meg is kapott.
A hatalommal való visszaélés elnyeri méltó büntetését
Míg az első epizódot a miliőteremtés, a hangulat miatt érdemes megnézni, a másodikat azért, mert érdekes filmformanyelvi eszközökkel szembesíti a nézőt az élet legbrutálisabb kérdésével, a harmadikat pedig azért, mert bemutatja, hogy a másik ember tárgyként kezelése, a hatalommal való visszaélés elnyeri méltó büntetését. Elképesztő körülmények között aláznak meg egy embert ennek a résznek a nyitójelenetében a börtön udvarán. Az epizód cselekménye 1944 telén játszódik, a német megszállás idején. A film bemutatja, hogyan nézhet ki amikor egy szexuálisan elfajzott és szadista ember hatalomhoz jut. Az epizód érdekessége, hogy a legsötétebb emberi bűnöket olyan természetességgel mutatja be, mintha nem lennének azok. És valószínűleg az elkövetők ezt így is érzik. Az emberek úgy követnek el egymás ellen bűncselekményeket, hogy közben azt hiszik, megúszhatják. A Megafilm legújabb produkciója, a Cella – Letöltendő élet című sorozat rávilágít, senki nem úszhat meg soha semmit, mert vagy az emberi, vagy az isteni igazságszolgáltatással szembe kell néznie előbb vagy utóbb.
Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: Megafilm)
