Kapronczay Károly Budapesten született 1941-ben, a Toldy Ferenc Gimnáziumban tett érettségi vizsgát 1959-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem–könyvtár szakos diplomát 1968-ban. 1969-től dolgozott a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtárban, amelynek 1985-től főigazgató-helyettese, 2000-től főigazgatója, 2008-tól pedig címzetes főigazgatója volt. Ezzel egyidőben kinevezték a Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi tanárává is – áll az intézmény közleményében.
1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia magyar–lengyel történészbizottságának tagja és titkára volt, tevékenységét a Lengyel Köztársaság 1999-ben a Lengyel Érdemrend lovagkeresztjével ismerte el. 1992-ben a Magyar Orvostörténelmi Társaság Weszprémi István-emlékérmével tüntették ki, 2014-ben pedig elnyerte a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét – emlékeztetnek a közleményben.
1990 és 1994 között a Belügyminisztériumban dolgozott miniszteri főtanácsadóként, 1999-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja, utóbb elnöke. Haláláig ellátta a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkári feladatait, egyúttal főszerkesztője volt a társaság folyóiratának, az Orvostörténeti Közleményeknek. Magyar–lengyel orvosi kapcsolatok 1945-ig című akadémiai doktori disszertációjáért 2011-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét.
A közleményben kiemelik, hogy négyszáznál is több tudományos és ismeretterjesztő munka elkészülésében vállalt szerepet önálló szerzőként vagy közreműködőként, kivette részét az egyetemi orvosképzésből is, valamint hosszú ideig szerkesztette a Valóság című folyóiratot.
Kapronczay Károlyt a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma, Könyvtára és Adattára, a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány saját halottjának tekinti.
Borítókép: Kapronczay Károly előadást tart (Forrás: YouTube)
