A Magyar menyasszony valójában két nagyobb projektet foglal magába: készül egy kiállítás, illetve folyamatosan bővül egy online gyűjtemény is. Simonovics Ildikó, a Magyar Nemzeti Múzeum főkurátora, divattörténész-muzeológus lapunknak elmondta, hogy nem először készít online gyűjteményt. – Időben körülbelül tíz-tizenkét évvel ezelőttre kell visszamenni. Ekkor ugyanis Street Fashion Budapest címen indítottam útjára egy online gyűjteményt. A hangsúly értelemszerűen az utcai öltözködésen volt. Meglepetésünkre nagyon népes Facebook-oldal jött létre, és sokan töltöttek fel képeket az azonos nevű online archívumba.
Simonovics Ildikó kiemelte, hogy már akkor számottevő mennyiségű esküvői fotó is beérkezett. Észrevette továbbá azt is, hogy a legnépszerűbb közösségi médiaplatformon egyre több hölgy a nagy napon készült fényképét állítja be profilképnek. Ez a tendencia azonban korántsem meglepő, hiszen a 2000-es évektől már komoly iparág épült az esküvő köré. Simonovics Ildikóban ekkor fogalmazódott meg a menyasszonyi oldal létrehozásának ötlete, de a téma csak 2017-ben került újra napirendre, ugyanis ekkor érkezett főkurátorként a Magyar Nemzeti Múzeumba. – Két projektet vázoltam fel az akkori főigazgatónak. Az egyik a Rothschild Kláráról szóló kutatásom, amiből készült kiállítás és kötet is. A másik pedig a Magyar menyasszony volt – magyarázta.
Ezt nemcsak egy impozáns időszaki kiállításként vizionáltam már akkor sem, hanem társítottam hozzá egy előkommunikációs kampányt. Ez utóbbinak szerves része a tárlatot megelőző közösségépítés és gyűjtés, melynek során megszólítjuk a leendő közönségünket. Szerettem volna, hogy a közösségnek legyen egy platformja, így ennek megfelelően 2020. augusztus 31-én létre is hoztam a Magyar menyasszony Facebook-csoportot, és pár hete elindult az utókornak szánt múzeumi online archívum
– mondta Simonovics Ildikó.
– A magyar nők, a magyar menyasszonyok nézőpontjából mutatjuk majd be az esküvői szokások, a hagyományok, illetve a viseletek változását egy ötszáz éves időkorpuszon, 1522 és 2022 között – tért ki a főkurátor a készülő nagyszabású kiállításra. Hozzátette, hogy lényeges szempont a társadalmi sokszínűség, így egyforma hangsúlyt kapnak mind a város, mind pedig a vidék, a népviseletek, a polgárosodás, a modernizációs, a különböző felekezetek, népcsoportok és társadalmi rétegek is. Országos közgyűjteményi anyagból válogatnak, s a kiállítás egyik éke Mária királyné 1522-ben viselt menyasszonyi ruhája lesz, ami magyar viszonylatban az első, Európában pedig a második legrégebbi esküvői öltözék.
A XVIII–XIX. századig az esküvői ruhák esetében hagyományosan nem volt elvárás a fehér szín. Mária királyné esküvői öltözete például spenótzöld, selyemdamaszt, arannyal átszőtt lampasz szegélyezéssel, drága anyagokból készült ünnepi ruha. Hiszen azt, hogy egyes színekhez milyen üzenetet, jelentéstartalmat társítottak, befolyásolta többek között az adott kor szimbolikája, a korszak hitvilága, a nemesi réteg ízlésvilága is
– mesélte a főkurátor. Magyar arisztokrata családok – a Széchenyiek vagy éppen a Báthoryak – esküvői is előtérbe kerültnek. A tárlat célja, hogy a házasságkötés motivációja mögötti változások társadalmi hátterét is bemutassa, hiszen régen az érdek és a ráció mentén a család döntött egy-egy ifjú sorsáról. Mint tudjuk, ez mára már nagyot változott, ahogy a szokások és a viseletek is.
Létrejött ezenfelül a Magyar menyasszony online adatbázis, ami a Kárpát-medencei esküvői szokásokhoz köthető fotók gyűjteménye, ahova a szervezők kizárólag online, az erre a célra létrehozott https://magyarmenyasszony.hu/feltolt címen, egy regisztrációt követően várják a dokumentumokat. A fényképek, történetek és a megőrzött tárgyakról készült fotók feltöltési határideje: március 31.
A megőrzött tárgyak lehetnek többek között viseletek – ruhák, cipők, alsóneműk, fátylak és csokrok –, menüsorok, naplók, levelek, de menyasszonyi párta vagy koszorú is. – Az ezekről készült fotókat pedig az esküvői fényképek mellé tudják feltölteni a közreműködők. Így tehát bárki részese lehet az egyik legkiterjedtebb esküvői tematikájú gyűjteménynek. Fontos azonban, hogy csak ezekből a fotókból, azaz az online színtérből válogatnak a múzeum munkatársai. Tehát személyesen, vagyis fizikai valójában nem kell elhoznia senkinek a ruhákat és egyéb kiegészítőket – fogalmazott Simonovics Ildikó.
Borítókép: A projekteket Simonovics Ildikó kurátor fogja össze (Fotó: Kurucz Árpád)
