A Kecskeméti Nemzeti Színház Macbeth-előadásában kulcsszereplő a felvonó

Kovács Lehel rendező mindent megtett azért, hogy a fiatal nézőkhöz közel hozza Shakes­peare Macbeth című drámáját. Nemcsak a jelmezek fiatalosak a Kecskeméti Nemzeti Színház Ruszt József Stúdiószínházának Macbeth-jében, hanem az ének is fülbemászó, sőt még egy lift is működik a színpadon, egy olyan lift, aminek óriá­si a befogadóképessége, ám az hamar kiderül, nem egy szereplő gondolja azt, hogy nem mindenkinek van helye a felvonóban.

Fotó: ifj. Háry Péter

Férfierények nélkül nincsen kormányzás

Mindenesetre az azért a jobb hírek közé tartozik, hogy van lift. Mármint egyrészt van kapcsolat a világok között, van remény arra, hogy a lélek ne kárhozzon el, másrészt a lift valamiféle közösségi összetartó erőként is funkcio­nálhatna – hiszen mindannyian elférünk benne –, csak jön sokszor egy ember, aki elkezdi megmondani, kik azok, akik nem szállhatnak be a felvonóba.

A kecskeméti előadás modern díszleteinek (díszlettervező: Juhász Nóra) és jelmezeinek (jelmeztervező: Pirityi Emese) világában néha furcsán hatnak a shakespeare-i mondatok, de az biztos, hogy veretes, soha érvényüket nem vesztő igazságokat hallhatunk, hogy csak egyet említsünk, például azt, hogy férfierények nélkül nincsen kormányzás. Azok a férfiak, akik az ingatag asszonyi hisztériák szerint élnek, nem pedig betonerős erkölcsi fundamentumok útmutatásai révén cselekednek, úgy végzik, mint Macbeth. Korunkban, amikor Lady Macbethektől hangos a világsajtó, nem lehet elégszer újrajátszani Macbeth történetét, amely leginkább arról szól, hogy együtt megnyerhetünk minden csatát, egymás ellenében viszont biztos vereség vár. Mindenesetre hívtuk a liftet, és úgy tűnik, mindjárt itt is van.

Borítókép: jelenet a drámából (Fotó: ifj. Háry Péter)