A József Attila Színházban A Karamazov testvérek a pusztító eszmékről szól

Annyira sokrétű Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című műve, hogy minden feldolgozásánál el kell dönteniük az alkotóknak, hova akarják tenni a hangsúlyokat, mit hagynak ki teljesen és mit dolgoznak ki alaposan. A József Attila Színház A Karamazov testvérek előadásában, amelyet Hargitai Iván rendezett, a pusztító ideológiákra helyezte a hangsúlyt. Azokra a gondolatokra, amelyek az embert akarják megváltani úgy, hogy közben éppen az embert nem veszik figyelembe.

20230222 budapest jozsef attila szinhaz a karamazov testverek c eloadas fotos probaja havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

A József Attila Színházban Dosztojevszkij legösszetettebb műve, A Karamazov testvérek Hargitai Iván rendezésé­ben arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a problémákat az ember erőszakkal akarja megoldani, olyan erőket szabadít fel, amelyek az erőszaktevőt is tönkreteszik. Az előadás érdekes megoldása, hogy egyáltalán nem jelenik meg az apa, még csak egyetlen múltba tekintő jelenetben sem, mégis minden körötte forog. A történet bemutatja, hogyan teszi tönkre gyerekei, esetünkben fiai életét az iszákos, nőcsábász, valódi morális értékeket még csak hírből sem ismerő szülő. A rossz apai mintához ugyanis ha akarják, ha nem, kénytelenek viszonyulni a gyerekek, akik viszont – mivel jó mintákat nem igazán látnak a környezetükben – képtelenek lesznek arra, hogy életükben jó döntéseket hozzanak, hogy például azzal a nővel legyenek, aki aztán boldogságot és harmóniát hoz nekik, ahogy arra is képtelenek lesznek, hogy az apjuk rossz szellemiségétől való megszabadulást ne erőszak nélkül képzeljék el.

A Karamazov testvérek rossz döntéseket hoznak egész életük során Fotó: Havran Zoltán

A Karamazov testvérek élethazugsága

Lukács Dániel a mai fiatal felnőttek felcsattanó reakcióit megidézve játssza Dimitrijt, akit apja meggyilkolásával vádolnak, és akit a büntetőeljárás során látunk a háttérben, de közben úgy, hogy a múlt fontos pillanatai, amelyek hatással voltak a színdarabbéli jelenre, az előtérben lejátszódnak. Elidegenítő effektek nélküli brechti színházat látunk, amelyet olyan modern színházi megoldások egészítenek ki, mint például az, hogy a szereplőnek, aki visszanéz a múltba, egy televízió képernyőjén élőben látjuk az arcát. Ez egyrészt szól arról, hogy ma már az egész életünk, de lassan a gondolataink is be vannak kamerázva. Másrészt arról is, hogy nem tudjuk, nem ismerhetjük, mi van egy ember fejében, mert lehet, hogy amit látunk, az nem a valóság, hanem a valóság meghazudtolása.

Nem figyel senki a másikra

A József Attila Színház előadásában mindenki szajkózza a maga igazát a másikra nem igazán figyelve, miközben úgy tűnik, hogy óriási hazugságkupacok között turkálnak. A Karamazov testvéreknek olyan mértékű élethazugsággal kell szembenézniük, amely le is győzi őket. Ugyanis mindenki elhiszi azt, amit magának hazudik. Korunkban ez a probléma aktuálisabb, mint valaha, érdemes megnéznie mindenkinek, hogy a közösségi média felületein milyen kép látható róla a kitett posztok és fotók révén.

Minden színész két szerepet játszik

Hargitai Iván úgy vitte színre Dosztojevszkij művét, hogy Dimitrij kivételével mindenki két szerepet játszik, ráadásul az sem mindegy, kinek mi a másik szerepe. Lábodi Ádám alakítja Ivánt a mai korban is jól ismert kettős mércében gondolkodó, zavart emberként. Ő az igazi bűnös, mert a valóságtól elrugaszkodott, embertelen ideológiája révén – ami nem kicsit hasonlatos a kommunisták szélsőbaloldali ideológiájához – közvetve gyilkosságra készteti Szmergyakovot, a fogyatékos testvért. Vagyis felbujtó. Épp ezért is stílusos megoldás, hogy ő játssza a színdarabbéli ördögöt is. Horváth Sebestyén Sándor egyrészt a már említett Szmergyakov, másrészt a törvény őreként működő ügyész, ez is két véglet, bár mindkettőben megfontoltan hozza a figurát.

Életünk problémáira nem az erőszak a megoldás

Az egyetlen jóravaló testvért, Aljosát Fekete Gábor játssza szelíden, hogy aztán erkölcstelen lengyel csábítóként is viszontláthassuk. Ahogy Kulcsár Viktória egyszerre az erkölcstelen, de jószívű Grúsa és az erkölcsös, de szívtelenné váló Kátya. Remek rendezői megoldás, hogy a két női szerep révén jól látható, mennyire nem működik a csak a saját önző érdekei mentén gondolkodó női létértelmezés. Maszlag Bálint is hitelesen kanyarítja a színpadra Kolját, hogy aztán inkvizítorként ítélkezzen Molnár André Lukács Jézusa felett, aki Iljusaként is helyt áll a színpadon. Jó megoldása a József Attila Színház előadásának, hogy fiatalok révén jelenik meg a Jézust megidéző történet, ami sok mindenre magyarázatot ad. De Hargitai Iván rendezésének igazi üzenete az, hogy nemcsak az a bűnös, aki konkrétan gyilkol, hanem mindenki, aki gondol arra, hogy életünk problémáira az erőszak lenne a legmegfelelőbb megoldás.

Borítókép: jelenet a színdarabból (Fotó: Havran Zoltán)