Tolsztoj nagyregénye nehezen formálható alapanyagot szolgáltat ahhoz, hogy bármilyen színpadi adaptáció szülessen belőle. Egyrészt köszönhető ez a több tucatnyi szálon futó cselekménynek, amelynek sajátossága, hogy az összefonódó rokoni szálak miatt igazi agytornaként is felfogható az olvasás. Másrészt, ha valaki mégsem rettent ettől vissza, akkor szembesülhet azzal, hogy az orosz nevek teljes alakja, az apai nevek, a különböző kicsinyítőképzős becézések szintén nem teszik egyszerűbbé a megértést. Vagy úgy, Szonya valójában Szofja Andrejevna, akit Tolsztaja grófnőnek is szólítanak? Könnyű elveszni a viszonyok között, miközben az igazi hangsúlyt általában valamilyen morális vagy filozófiai eszme kapja. A morális álláspontot általában egy szereplő képviseli, egy pedig – amolyan szürke alakként– csak fogékony rá, sokszor ő a moralizáló karakter barátja, ám nem képes megvalósítani azokat az eszméket, amelyeket hall és lát. A Háború és béke esetében az értékek képviselője Pierre Bezuhov, barátja pedig Andrej Bolkonszkij herceg.

A tolsztojizmus vagy tolasztojánizmus alapjaiban határozta meg az író életét, amely egyszersmind el is szigetelt őt az egyháztól és a világtól egyaránt. Minden korábbi írását megtagadva – a Háború és békét is –, idejét a vallásbölcseleti műveknek szánta, miközben egyszerű muzsikruhába öltözve remeteéletet élt birtokán. Habár figyelmét csak nagy eszmei fordulata után fordította kizárólag a vallásbölcseleti írások felé, korábbi regényeiben, novelláiban már felsejlenek azok az ideák, amelyeket később kibontott. A Háború és béke hosszú és véres eseményfolyamának túlélője, Peter (Pierre) Bezuhov szemét épp egy olyan paraszt nyitja fel, amilyenné Tolsztoj lett, illetve lenni vágyott. Általa érti meg, milyen is az igaz élet. Kórházat, iskolát épít a birtokán élő szegényeknek, míg ő maga igyekszik visszavonulni attól a fényűző élettől, amelyben nem érzi jól magát. A Háború és béke, habár rengeteg szereplőt és ezáltal cselekményszálat mozgat, magvát mégis a napóleoni háború adja, amely rákényszeríti a nemességet arra, hogy korábbi társadalmi pozícióját átértékelve közelítsen a polgárokhoz. A mű elején még mindenki számára hihetetlenül hangzik, hogy a francia hadvezér valaha is az Orosz Birodalom felé fordítsa tekintetét. Minden szereplőt váratlanul ér, amikor a francia sereg Moszkva falait ostromolja.