A Bethlen Téri Színházban tartandó előadások ugyanis egy egész projekt formáját öltik, amelynek a kezdete a budapesti Francia Intézet egyik workshopja. Ez a program egy nemzedékeken átívelő rendezvény, amelyre nem véletlenül invitálnak a szervezők gyerekeket is – már nyolcéves kortól is akár. Nyelvi korlátok nem akadályozhatnak senkit az értő jelenlétben, mert a workshop ugyan franciául zajlik, de a magyar nyelvű tolmácsolás is része a programnak.

Hajóút a Dunán: művészek az Amorados fedélzetén
A Francia Intézetben április 26-ára meghirdetett rendezvény valójában a projekt tudástárát nyitja meg: olyan információkat ad közre, amelyek a színházi előadás multimédiás közegében, a művészi hatásokat célzó előadásmód keretei között óhatatlanul elhagyandóak lesznek. Tudni azonban nagyon is jó róluk. Amit pedig a projektről tudni lehet, az már önmagában, az előadástól függetlenül is érdekes. A Des châteaux en l’airt társulatának két tagja, Gaël Chaillat, a rendező és a képzőművész Ramona Poenaru saját gyerekeikkel, a 15 éves Dora és a 11 éves Amos társaságában 2021 májusától augusztusáig vízre szálltak az Amorados nevű hajóval, hogy felfedezzék a Dunát, azt a folyót, amely Németországból indulva kel át egész Európán, hogy 2888 folyamkilométeres útja végén a Fekete-tengerbe ömöljön.
A Francia Intézet oldalán olvasható projektleírás szerint ez nem volt más, mint egy sajátos geopoetikus utazás, amelynek négy hónapja alatt „a fényre, a színekre, a hangokra, az immateriális érzékelésekre és az érzelmekre” összpontosították a figyelmüket.
Megfigyelték az élő szervezetek, a geológiai erők, az éghajlati elemek és az idő múlása közötti kapcsolatokat. Párbeszédet folytattak a folyó lakóival: történészekkel, geográfusokkal, természettudósokkal, építészekkel, művészekkel, hajósokkal, halászokkal, munkásokkal. Vagyis minden megtettek annak érdekében, hogy összegyűjtsék a számunkra is elsőrendűen fontos nagy, európai folyó, a Duna történeteit.
A workshop azzal az ígérettel hívja az érdeklődőket a Francia Intézetbe, hogy az utazás elmesélése, valamint a kalandjaikról készült fotók és filmrészletek bemutatása után Ramona, Gaël és gyerekeik szenzitív térképek rajzolására biztatnak majd minden résztvevőt, akik ilyenformán szabadon kísérletezhetnek azzal, hogyan lehet a környezetük érzékelését – most éppen elsődlegesen a Dunára koncentráló figyelemmel – rajzba átültetni.
Ez egyfelől szórakoztató játék is lehet, miközben megvan a maga művészeti filozófiája is, amely a hagyományos térképészet és a szenzitív térképészet közötti különbségtételen alapul.
Szenzitív térképjelek egy színpadi térben