Mindenekelőtt emberfeletti fizikai teljesítmény, profizmus, bátorság, koncentráció, alázat és csapatmunka, ami több mint húsz percen át a szemünk előtt történt szombaton, a Duna fölött. A több ezres tömeg megrendülve követte, aggódva figyelte a levegőben lépkedő alakot. Kevés produkció válik ilyen hamar és ilyen átütő erővel közös üggyé, mint a szombati látomásos élmény. Ifj. Simet László teljesítménye ritkán tapasztalható együttlétet teremtett a rakparton.
Idő, amíg feldolgozzuk a látottakat.
Ömlenek a különböző szögből felvett képek a produkcióról, és ahogy újra és újra szemünk elé kerül ez a csoda, rá kell döbbennünk, hogy az akrobatamutatvány mennyi olvasatot rejt. Alulnézetből, a művész felett a roppant égbolttal, felfelé sétáló ember, mintha Jákob lajtorjáján sétálna az ég felé. Bibliai képek kavarognak fejünkben.
Van egy egészen költői, misztikus kép is, amikor a kamera elé belógó falomb és egy kandeláber búrája között lebegő figuraként jelenik meg a művész.
A távolabbi perspektíva – talán ebből van a legtöbb – egy nagyon szép város két pontjának az összekapcsolásáról, az átmenetről és az átmentésről fest szimbolikus képet.
Hátborzongató fotón visszanézni a letérdelés pillanatát, de míg élőben a produkció miatti izgalom uralta ezt a jelenetet, a képen, a háttérben a közeledő felhőkkel, a természetnek és a nézőknek magát megadó művész alázata bontakozik ki. Az előadóművészé, aki minden este átadja magát a darabnak és a közönségnek, ha úgy tetszik, a saját bőrét viszi vásárra. A világhírű artistaművész jelenlétével közös csendre és figyelemre hívott, ezzel méltó nyitányt adott a 10. Színházi olimpiának.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
