– A minap különleges koncert volt a Szaporcai Cifraházban. A Karosi Júlia Quartet lépett föl. Hogy fogadták az Ormánságban a zenei kísérleteket is felvállaló jazzegyüttest?
– Elképesztő hangulat volt az egykori istállóból és kovácsműhelyből egybenyitott térben. Juliék nagyon profik, a hazai jazz élvonalát képviselik, élvezet volt hallgatni őket, nagyon jó energiákat hoztak a helyszínre, mi pedig olyanokat is bevonzottunk a településről vagy a környékről, akik valószínűleg előszőr hallgattak élőben jazzt. Azt gondolom mindenki átadta magát a zenének, csak bennem volt kis feszültség a fogadtatás miatt, de ez a koncert végére teljesen elpárolgott. Ováció volt és vastaps.
– A koncert mellett fotókiállítás is volt a kultúrpajtában. Milyen kulturális programok zajlanak itt? Vagy kérdezem inkább úgy, melyek voltak a legnépszerűbb rendezvények?
– Pécsi egyetemi körökből Pécs környékének egyik legizgalmasabb vidékfejlesztési helyszíneként jellemeztek minket. Ennek megfelelően több kiállítást is megtekinthetnek a látogatók. Az egyik helyiségben Ruprech Judit, régi fotós barátunk Hemző Károly-díjas sorozata látható, a lakóházhoz tartozó, a hatvanas években hozzáépített teraszon, ami egy jó kis kiállítótér, éppen a Siklós környéki szőlőhegyek – ahová az ormánságiak is jártak szőlőt művelni, bort készíteni és persze mulatozni, párt keresni – emlékeiből idéz jó néhány jelenetet Zentai János néprajzkutató által készített kép. A kiállítást és a hozzá tartozó előadást Kurucz Réka hozta el hozzánk, aki szintén néprajzos. A címe: A siklósbodonyi búcsú szőlőhegyi emlékei. A hétvégén én is kiállítottam egy régebbi, Pár arc című fotósorozatomat, amin húsz jól ismert, illetve ismeretlen nő őszinte, smink és mindenféle maszk nélküli portréját láthatjuk. A kiállítás azt a kérdést boncolgatja, hogy milyennek akarunk látszani és/de milyenek vagyunk valójában? De lesz még falvédő gyűjteményünkből felvillantó vagy éppen kötött székeket vagy az ormánsági szőtteseket bemutató kiállítás is.
– Milyen szempontok szerint válogatnak? Honnan tudják, mi lesz érdekes?
– Tulajdonképpen egy általunk összeállított programsorozat zajlik a Szaporcai Cifraházban, ami az alapítványunk sikeres pályázata után a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre, és a Kárpát-medencei kultúrpajta- és tündérkert-hálózat program részeként valósul meg. A legnépszerűbbek, és ez persze mindig utólag derül ki a látogatók számára, mindig a különlegességek. Ilyen volt a már említett jazzkoncert vagy a Misina zenekar különleges zenei élményt nyújtó előadása. Ők az Ormánság népzenei és énekes hagyományának régies elemeit elevenítették meg. A zenekar tagjai a tájegység rekonstruált népzenei képét igyekeztek árnyalni és gazdagítani a koncerten. Persze a saját építésű kemencében sült rétesek, lepények vagy kovászos kenyerek is sok embert vonzanak a helyszínre.
– Úgy tudom, nemcsak Budapestről, de távolabbról is érkeznek vendégek Szaporcára. A közösségi oldalatokon látni, hogy a napokban ért véget a Forest Gardening nemzetközi program. Mi volt ez? Milyen hasonló rendezvények vannak?
– A Forest Gardening Youth Exchange, azaz az erdőkertek kialakításáról szóló nemzetközi ifjúsági csere Erasmus+ program keretében valósult meg. A klímaváltozással kapcsolatos egyes kérdésekre adott elméleti és gyakorlati válaszokat, egy viszonylag új fogalom, az erdőkertek megismerésén, illetve a résztvevők műhelymunkáján keresztül. Most cseh, görög, bolgár, román/erdélyi, magyar fiatalok töltöttek Szaporcán majd két hetet, de Európa szinte minden országából fogadtunk már résztvevőket, sőt a Franciaországhoz tartozó Új-Kaledóniából is voltak nálunk fiatalok.
– Hogy kerültet be a ház a tradicionális értékeket őrző mozgalmak nemzetközi vérkeringésébe?
– Hosszú évek óta szervezünk ilyen alkalmakat az alapítványunkkal, a tematika általában valamilyen globális problémafelvetésre adott lokális válaszadásban fogható meg, és fontos szerepet játszik a vidéki életmód, az itt elérhető tapasztalat és tudás, és persze a kulturális örökség. Több projektünk volt már az Erasmus+ programok között terjesztésre ajánlott, de az ételpazarlás problémájával foglalkozó nívódíjat is kapott. Tehát a kérdést megfordítanám: inkább mi visszük ezeket az értékeket az európai projektjeinkbe. Ez nem valamiféle trükk, hanem a következő generációk számára is fontos tudás felmutatása, átadása.
– Májusban is rendeztek itt egy határon átnyúló konferenciát a helyi termékek jelentőségéről. Milyen tanulságokra jutottak a résztvevők? Hogyan függ össze a kultúra, a gasztronómia és a kertgazdálkodás, kisállattartás?
– Ezek a dolgok mindig is összefügésben álltak egymással, valamiféle körforgás részei. Volt idő, amikor elválasztották ezeket egymástól, mi és a hozzánk hasonlóak azonban igyekeznek ezeket együtt művelni. Ez a vidéki életmód.
– Bizonyos fokig ide tartozik az is, hogy saját kezével újította föl a ma már Szaporcai Cifraház néven ismert kiskúriát.
– Igaz, de azért a felújításhoz szükség volt támogatásra is, amit a Népi építészeti program keretében nyert el az alapítvány. És természetesen az ilyesmi nem egyszemélyes mutatvány, nélkülözhetetlen szereplő a szervezet alapítója, illetve a párom, aki rengeteget segít.
– Milyen programokkal várják azokat, akik az Ormánság felé vetődnek ezen a nyáron?
– Egészen őszig, vegyesen hagyományőrző és kortárs programokkal, családi és felnőtt koncertekkel, előadásokkal, kiállításokkal, egy kis gasztronómiával, egyebekkel. Az érdeklődők a Facebook-oldalon tájékozódhatnak a részletekről, mindenkit szeretettel várunk! Mindig kiemelt helyen áll az Ormánság kulturális és épített öröksége, szeptemberben ez utóbbiról lesz egy remélhetőleg gyakorlati hatással is bíró, szakmai beszélgetés, szándékom szerint minél több érintett döntéshozó bevonásával. Hogy mi lesz az Ormánság védett házaival, az nagyon fontos, messzire ható kérdés.
A Vidéken Jó! Alapítvány 2017-ben jött létre, elnöke Bozsits József, székhelye Szaporcán, egy pici ormánsági faluban van. Ez a Szaporcai Cifraház, egy eredeti állapotában megmaradt módos parasztház és portája, felújítás után élő tájház, közösségi, kulturális, művészeti színtér. Az alapítvány célja a Kárpát-medence környezeti, épített és kulturális örökségének megóvása, kutatása, megismertetése, népszerűsítése, különös tekintettel az Ormánságra, illetve az alapítvány székhelyére, Szaporca településre és annak környezetére. A vidéki életforma megóvása, megismertetése, népszerűsítése, a falusi környezet, a vidéki életmód és az ahhoz kapcsolódó természeti, épített, kulturális, mesterségbeli, gasztronómiai, stb. örökség, illetve a hagyományos gazdálkodási módszerek védelme, ezek kutatása, népszerűsítése, megismertetése, hagyományőrzés. Vidékfejlesztés, szociális viszonyok feltérképezése, javítása az ökológiai szemléletű gazdálkodás népszerűsítése. A biodiverzitás fenntartása, a klímaváltozás elleni küzdelem. A fenntartható fejlődés, a fenntartható életmód és ehhez kapcsolódó viselkedésminták népszerűsítése és elterjesztése, az emberek környezettudatosságának, környezetetikájának és környezetkultúrájának fejlesztése. A különböző hazai és másik országbeli társadalmi csoportok közötti párbeszéd és szolidaritás, kulturális csere és kapcsolatok elősegítése a turizmus és az önkéntesség eszközeivel is. A vidéki kistelepülések és ezen belül az ormánsági települések településképének javítása, művészeti, kulturális, közösségi életének fellendítése, szokásainak, hagyományainak ápolása, a különböző települések, közösségek összefogásának elősegítése, az ormánsági településekre irányuló turizmus fejlesztése. Cél továbbá a hagyományos életmód fenntartása és bemutatása érdekében további területek, ingatlanok, ingóságok, eszközök beszerzése.
Borítókép: Bozsits József újította fel a szaporcai épületet (Fotó: Ruprech Judit)
