Minden út Rómába vezet, és erre végre rájöttek a Halálos iramban forgatókönyvírói is, ugyanis a tizedik rész elején Róma utcái a főszereplők, sőt még a Spanyol lépcső és a Vatikán se marad ki a sorból, ez utóbbi léte a tét, arról már nem is beszélve, hogy a Római vakáció és Az olasz meló című filmeket is megidézik egy-egy poén erejéig. Lenyűgöző felvételeken látjuk a várost, a kamerák nemcsak az autókkal együtt száguldoznak, de temérdek alkalommal tárul fel Róma elképesztő szépsége légi felvételeken is. Viszont nemcsak ezért mondhatjuk azt, hogy kifejezetten jót tett a 10. résznek, hogy Justin Lin felállt a rendezői székből és helyét Gary Scott Thompson vette át, akit több rész forgatókönyvírójaként is ismerhetünk, hanem azért is, mert az alkotók visszanyúltak a gyökerekhez. Ebben a részben tehát újra hangsúlyos a gyorsulási verseny, ami – valljuk be – a sorozat sava-borsát adja. Autók látványából sincsen hiány.
A Halálos iramban 10. újra összehozza a teljes családot
Rendesen megadják a tiszteletet a régi verdáknak, a legfontosabb szereplők persze belecsüccsennek a megszokott és pokolian felturbózott autócsodáikba, sőt hogy áramvonalas járgányokból se legyen hiány, a legújabb elektromos modellek szintén megjelennek. Azoknak a rajongóknak tehát, akik igazán szeretnek gyönyörködni a verdákban, nincsen más dolguk, mint hátradőlni, és élvezni a látványt.
Ugyanez mondható el az akciójelenetekről is. Minden Halálos iramban- részre úgy ül be az ember némi cinikus mosollyal az arcán, hogy lehet-e a teljesen szürreális és valószerűtlen autós mutatványokat még fokozni, és ez most sem volt másként, ám a 10. részről elmondható, hogy lehetett. Fokozták, de annyira, hogy a néző azon kaphatta magát, hogy a moziszék karfáját szorongatja a film nagyobb részében, és alig fogy a pattogatott kukorica. Ám azt is tudjuk jól, hogy a Halálos iramban nemcsak akciófilmek sora, hanem egy igencsak érzelmes filmsorozat is egyben (ezért a fiúknak általában nem kell nagyobb ellenállást legyőzniük, ha barátnőjüket efféle autóversenyzős filmre akarják elhívni szombat este).
Talán egyetlen részben sem hangsúlyos ennyire, mint ebben, hogy mennyire fontos a család. De nemcsak a férj, a feleség és a gyerekek, hanem mindenki, aki rokon, és hisz abban, hogyha elköteleződünk egymás mellett, akkor együtt biztosan mindannyian többre visszük, mint külön-külön.
Nagyon szórakoztató és egyben szívbe markoló ezekben a filmekben, hogy mennyire tudják szeretni ezek a kemény férfiak szívük választottját, és kicsit sem szégyellik, ha kedves és esetlen szavakkal ki kell fejezniük érzelmeiket. Viszont úgy tűnik, hogy ez a rész a szokásosnál is érzelmesebbre sikeredett, ám talán dramaturgiai egyensúlyba hoz mindent, hogy a gonoszt alakító Jason Momoa egy megátalkodott őrült pszichopata, aki megpróbál viccelődni, ám tréfái kicsit sem viccesek, szóval neki meg egyáltalán nincsenek érzelmei.
Ebben a részben tehát megkapunk mindent, amit egy jó Halálos iramban-epizódtól várhatunk: van itt tréfa és mulatság, működik a szív küldi szívnek rovat is, vannak féktelen üldözési jelenetek és olyan autós mutatványok, amelyek a valóságban teljes mértékben elképzelhetetlenek. Dehát – valljuk be – éppen ezért szeretjük ezeket a filmeket. A csodák miatt. Ám azért azt is érzékeljük, hogy vannak olyan területek, ahol nincsenek csodák. Ilyen szürke zóna Vin Diesel játéka, bár valószínűleg éppen elegendő az a két-három érzelmi állapot, amit közvetít a nézők felé, így ugyanis színészi játéka nem vonja el a nézők figyelmét az autócsodákról.
Borítókép: jelenet a filmből (Fotó: UIP-Duna Film)
