Kevés rendező mondhatja el magáról, hogy egy rövidfilmjének egyetlen képe beleégett az agyamba, pláne magyar rendezők közül. De a Larry rendezője, Bernáth Szilárd pont ilyen: Fizetős nap című, 2016-os kiváló rövidfilmje egy cigánytelepen játszódik, és egy jelenetben a fiatal főhős felnéz az égre egy kondenzcsíkot húzó repülőre, ami épp kibukkan egy felhő rejtekéből. Banális, mindennapos látványként, az életünk részeként, látótávolságban, de számára mégis elérhetetlenül messze ül egy-kétszáz ember tízezer méter magasan, és száguldanak akár 900 kilométer per órával a világ másik végére (egy-két átszállással), hogy kikapcsoljanak vagy csak dolgozzanak. Annyi minden van ebben a képben: elvágyódás a nyomorból, és hogy egyáltalán miért születik az ember a nyomorba, amikor fent is lehetne azon a gépen. Hogy kiszúrja a szemünket mások luxusa, amitől mindig úgy érezzük, hogy kimaradunk valamiből. Hogy milyen sokra és kevésre is képes az emberiség: sokra, ha tudományról van szó, kevésre, ha embertársainkról vagy a bolygónkról kellene gondosodni. Ez a kép azóta is gyakran jut eszembe, ha meglátok egy gépet az égen.
Larry: rögös út vezetett a sikerig
Egy szó mint száz, Bernáth Szilárd nem akármilyen rendező, amit első mozifilmje, a Larry is példáz. A rendező már (legalább) 2016 óta tervezgeti ezt a filmet, amit Serrano karrierje, rapzenéje és szövegvilága ihletett, sőt eredetileg ő lett volna a főszereplő is. A féldokumentumfilmes forma az évek múlásával eltűnt (Serranóval együtt), helyette egy szinte teljesen fikciós (bár dokumentarista stílusú) film készült, a Fizetős naphoz hasonlóan amatőr szereplőkkel a mellékszerepekben, mesteri színészvezetéssel a rendező részéről. Egy igazi rapper azért Serrano nélkül is bekerült a filmbe az egyik mellékszerepben: CsalaDo a film fő felfedezettje a civilek közül.
A főhős Ádám (Vilmányi Benett), egy borsodi fiú, aki pásztorként dolgozik. Rendőr apjával (Thuróczy Szabolcs) és újdonsült mostohaanyjával (Szandtner Anna) él, társaságban, stresszhelyzetben erősen dadog, lámpalázas, de közben rappelgetni próbál némi Mobb Deep-inspirációra (a klasszis rapduótól Serrano is idézett), a témája pedig saját nyomora és dühe, valamint apjához és néhai anyjához fűződő bonyodalmas viszonya. A sors úgy hozza, hogy megismerkedik egy tapasztalt rapperrel (CsalaDo), aki lát benne fantáziát, és ráveszi, hogy vegyenek fel egy számot Larry művésznéven. Ami aztán nagyot megy YouTube-on, így aztán beneveznek egy tehetségkutatóra is, ami a kitörés lehetőségét ígéri hősünknek. Amire nagy szüksége is van, mivel apja épp hitelt vesz fel kettejük nevére, hogy örökre magához kösse a fiát.
A Larry, mint címe is sejteti, „egyfőhősös” film, a kamera végig a címszereplőre fókuszál, mindenről csak annyit tudunk, mint ő. A fiatal Marlon Brandóra emlékeztető Vilmányi Benett és a Larry-projekt egymásra találása tökéletes együttállás: mintha csak rá lett volna írva a film és a szerep, pedig szó sincs ilyesmiről. Az alakítás amúgy nem hibátlan, de óriási vállalás: egyrészt ott a dadogás, másrészt a rappelés, egyik nehezebb feladat, mint a másik. Ami a dadogást illeti, eszünkbe juthat Ben Stiller emlékezetes kultvígjátéka, a Trópusi vihar, és hogy „nem szabad fullba nyomni a kretént”. Mint azt a Larry is bizonyítja, a dadogás meglehetősen irritáló tud lenni a mozivásznon, pláne ilyen gyakoriságban, de mégis végig azt várjuk, mikor és hogyan lesz rajta úrrá a főhős, és persze az elmaradhatatlan nagyjelenetet is megnéznénk már, amikor végül a tehetségkutató színpadán Larry legyőzi ezt a démont.
A rappelés sem egyszerűbb kihívás: ha zseniális, akkor rögtön arról kell szólnia a filmnek, hogy miért zseni ez a fiú, de az már egy másik, nem túl érdekes történet. Ha csak jó, akkor miért nem jobb? Ha közepes, akkor miért érdekeljen? Ha rossz, arról ne is beszéljünk. És egyébként sem terem minden fán Lady Gaga, hogy eljátssza a Csillag születik főszerepét. Sok csapdája volt tehát ennek a filmnek, de Vilmányi Benett és Bernáth Szilárd tisztesen helytálltak, még ha nem is végeztek tökéletes munkát.
Ami a történetet illeti, azon meglátszik a közel tíz év munka és a sok visszautasítás tanulsága (például a projekt kiesése az Inkubátor elsőfilmes „tehetségkutatójából”, ahol a legjobb tízig jutott el). Sőt, a kelleténél talán később is készült el ez a film (ez például a Covid miatt pontosan így történhetett), mivel a forgatókönyv itt-ott már túl van gondolva, vannak benne felesleges fordulatok (a főhős és a mostohaanyja furcsa románca nem hiányzott volna), és néhány jelenet sokkal ismerősebb lehet hollywoodi filmekből, mint a tényleges borsodi életből (mondja ezt e sorok írója borsodi származásúként).
Összességében nagyon jó filmről van szó (pláne magyar elsőfilmes viszonylatban), aminek az apró hibái látványosak, de ez is a jó filmek ismérve: a néző annyira bele tudja magát élni, annyira valóságnak fogja fel, hogy szemet szúr minden pici esetlenség, például hogy máshogy néz ki a gyerekkori sebhely Vilmányi Benett tarkóján, mint az előző jelenetben.
Borítókép: Vilmányi Benett mint Larry (Fotó: Mozinet)
