Jó érzés estefelé leülni, kényelmesen elhelyezkedni, és egy hangra figyelve átengedni magunkat egy-egy történetnek, kizárva a külvilágot és az idő múlásának könyörtelen erejét. A mesék varázslatos hatalmát, a balladák, énekek összetartozást erősítő hatását ismerjük, és családi-baráti körben mi magunk is megéljük vagy akár alkalmazzuk is. Vannak azonban olyanok, akik talán kimondottan arra születtek, hogy történeteket osszanak meg velünk. Ők a mesemondók, akik a régi időkben is itt voltak köztünk, és szerencsére ismét felismertük, hogy szükségünk van rájuk.
Bár nevüket csak későn kezdték megörökíteni, Kriza János 1863-as népmesei gyűjteményében már három székely mesemondó volt nevesítve, akiket a szerző elismeréssel említett. Azóta pedig mind több és több nevet rögzítettek, mostanra sokan e hivatást választották, így ma jól ismerjük Kóka Rozália, Sebestyén István, Zalka Csenge Virág nevét, valamint Berecz Andrásét is, aki a most megrendezett nemzetközi mesemondó fesztivál szakmai vezetője.
Ő hívta meg „kollégáit”, köztük Tom Muirt Skóciából, az Orkney-szigetekről, akit volt szerencsém meghallgatni. Folklórkutató, aki fiatalokkal is foglalkozik iskolákban és közösségi találkozóhelyeken, alapító tagja, egyben elnöke az orkádiai mesemondó bizottságnak – nekik köszönhető az éves orkney-i mesemondó fesztivál megrendezése. Az eredeti nyelven előadott mesék mellett most szinkrontolmácsolással hallhatjuk a magyar fordítást, így nem vész el sem az eredeti nyelv hangzása, sem a hagyományos gesztusok, mozdulatok, és a mesemondó is otthonosan érzi magát a hallgatóság előtt. A fesztivál történetmondói a Karinthy Színházban léptek fel, délutáni-esti produkciókkal.
Tom Muir finom humorral és hangulatos kiszólásokkal tarkított történetei nagyon messzire visznek bennünket időben és térben is. Eljutunk egészen a viking hagyományokig, az Orkney-szigetek eredettörténetéig, de megtudjuk azt is, hogy kik azok a szelkik, ezek a különös, fóka és ember közti lények, vagy azok a gyermektermetű, rongyos ruhákban járó, ősz hajú és szakállú tündérek, akik háziszolgaként is dolgozhatnak itt-ott, ám ha megajándékozzuk őket szolgálataikért cserébe, többé nem találkozunk majd velük.
Aki szereti és szívesen hallgatja ezeket az ősi elemeket őrző történeteket, sok ismerős szereplőt vagy eseményszálat fedezhet fel hallgatás közben. A házimanók alakjai a Grimm-mesegyűjteményben is megtalálhatók, de, ahogyan Tom Muirt felhívta rá a figyelmet, bizony J. K. Rowling Harry Potter-sorozatában is a folklórból oda érkező házimanókkal találkozhatunk.
A színházi olimpia méltó lehetőséget adott ennek a néphagyomány-alapú szellemi találkozásnak, a Karinthy Színház intim hangulatú tere pedig közel hozza egymáshoz a mesélőket és a hallgatóságot. Ha szerencsések vagyunk, még egy-egy ráadásmesét is kapunk ajándékba – így jártak azok is, akik Tom Muirral és a skót mese- és mondavilág szereplőivel ismerkedtek most meg.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Talemaidnes Görögországból (Fotó: Karinthy Színház)
