„Kedves Szüleim! Jól viselkedek, mindent megeszek, jól érzem magam, és szeretném, ha írnátok egy felmentést Grábla parancsnoknak, hogy nem kell csendespihenőznöm, olyat írjatok, mint a tanító néninek, hogy családi okok miatt nem írtam meg a számtan-házifeladatot, amikor nem tudtuk megoldani a szöveges példát a papával”, írja bájos ártatlansággal és (látszólagos) naivitással a kis Nicolas a szüleinek a táborból, ahol minden „tök pipec” (a táborvezetők és a gyerekek csínytevései folytán rendre idegösszeomlást kapó őrsparancsnokok ezt persze nem így gondolják), kivéve a csendespihenőzés. Érkezik is a sarokba szorított szülők válasza menten: „Édes kisfiam! Reméljük, jól viselkedsz, mindent megeszel, amit eléd tesznek, és jól érzed magad. A csendes pihenő ügyében Grábla tanár úrnak igaza van: pihenned kell, és ebéd után is éppúgy aludni, mint vacsora után. Ha rajtad múlna, ismerünk, kis szívem, te még éjszaka is játszanál. Kész szerencse, hogy elöljáróid ügyelnek rád, mindig fogadjál szót nekik. A számtan-házifeladatról a papa azt mondja, hogy ő meg tudta oldani azt a bizonyos szöveges példát, de azt akarta, hogy magadtól oldd meg.”
Fergeteges humorú a Móra Könyvkiadó gondozásában újra megjelentetett Nicolas-sorozat harmadik, Nicolas nyaral című kötete is. (A korábbiakról: A kis Nicolas, Nicolas az iskolában már itt és itt írtam.)
Az Asterix-képregények szövegírója, René Goscinny a Nicolas-történetek kapcsán nem Alberto Uderzóval fogott össze, hanem Jean-Jacques Sempé illusztrátorral, aki annyira elidegeníthetetlen világot teremtett Nicolas és jó haverjainak megrajzolásával, hogy ehhez képest minden – lett légyen akár film is, mert az utóbbi években készült néhány Nicolas-film! – csak vékony utánérzés a szöveg és kép Nicolas-könyvekben megvalósuló csodálatos és mulatságos összhangjának, sőt ha hívek akarunk maradni a szöveg szelleméhez: összjátékához képest. (A rajzok sok helyen hangyabolyhoz hasonló gyerekcsapatokat ábrázolnak, ezzel is sugallva, micsoda vakmerő tábor- és őrsvezetők voltak azok, akik a nyüzsgő csapatok felügyeletét könnyed idealizmusukban elvállalták.)
Nicolas ugyanis, mint minden egészséges gyermek, éktelenül rossz (mármint a felnőttek szerint), miközben rendkívül aranyos, jóllehet a fiú kisközösségek A legyek ura című regénytől teszem azt a Légy jó mindhalálig című regényig több könyvben is feldolgozott kíméletlen kegyetlensége (egyébként a dolgok természete szerint meglehetősen logikus módon) rendre megjelenik körülötte.
Ezúttal nem a jól ismert osztálytársak a mellékszereplők, hanem az ezzel egyenértékű új haverok, akikre Nicolas először a szüleivel töltött nyaraláson, másodszor meg egy táborban (ahová egyedül utazik el, nagy szülői könnyezések közepette) találkozik.
Az, hogy ezek a gyerekek a felnőtteket mindegyre (jó esetben) kiborítják vagy (rosszabb esetben) őrületbe kergetik, csak röhögéshab a mulatságtorta tetején. A szövegeket kis bevezetők kötik össze, amelyek önmagukban is gyöngyszemek, mint a fent idézett levélrészlet, vagy a következő bevezető szövegrész: „Új tornatanár jelent meg a strandon, és minden szülő rohant beíratni gyermekét a tanfolyamra. Szülői bölcsességükben úgy gondolták, hogy mindenkinek igen jót fog tenni, ha valaki napi egy óra hosszára leköti a gyerekeket.” És hát bizony ez a dagadó muszklijú, magabiztos, saját gyerekekkel való bánásmódtudását atombiztosnak érző tornatanár néhány óra múlva szinte sírva kullog el a lelkes, energikus és gyakran mást csináló (többnyire összeverekedő) gyerekhadak elől: szinte azonos dramaturgia szerint az Asterix-képregények azon részeivel, amikor Obelixet például állatszerű kiképzőtisztek próbálják meg római légionáriussá átképezni – egészen az első pofonig.
De alighanem jobb, ha okoskodás helyett, kedvcsináló gyanánt inkább mutatok még egy-két telitalálat-mondatot a könyvből: „– Menjünk ábécés sorrendben, mint az iskolában feleltetéskor – mondta Blaise, de én nem egyeztem bele, mert a Nicolas piszok hátul van az ábécében, ami az iskolában tök pipec, de minigolfban nem igazság.” Vagy (lefekvés helyett)
…mindenki megéhezett, és kezdtünk eszegetni. És ha az ember eszik, nem tud aludni, főleg, ha kétszersültet eszik: a nagy ropogás meg a morzsa miatt.
Végül pedig egy újabb tőrölmetszett Asterixet idéző élethelyzet: „– Hú, de hazudós vagy – mondta Bertin. – Te meg egy hülye irigy kutya – mondta Athanase. – Ekkora nagy volt a halam. – És Bertin kihasználta, hogy Athanase széttárja a karját, és lekevert neki egy fülest.”
Ami pedig a szöveg elején (meg)idézett csendespihenőzést illeti: szegény kis Nicolas egyszerűen tényleg nem érti, miért van rá szükség, hiszen nincs is mitől rendesen elfáradni. Íme: „Csak azt nem szeretem a táborozásban, hogy csendespihenőzni kell mindennap ebéd után. És a csendes pihenő, az kötelező, még akkor is, ha mindenfélét kitalál az ember, hogy ne kelljen. És ez nem igazság, komolyan mondom, mert felkelés után semmit se csinálunk, csak reggelitornázunk, megmosakszunk, beágyazunk, reggelizünk, strandra megyünk, fürdünk, játszunk a homokban, úgyhogy igazán nincs mibe elfáradnunk, hogy le kelljen feküdnünk.”
René Goscinny–Jean-Jacques Sempé: Nicolas nyaral. Fordította: Bognár Róbert. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2023.
Borítókép: Jelenet a kötet alapján készült rajzfilmből (Forrás: YouTube)
