– Pedig erősen érződik a kötetben a kultúrtörténeti jártasság. Honnan származik ez a tudás?
– Mindig mindent „felcsipkedek”, ami néprajz, boszorkányság, szokás, szólásmondás, legenda, hagyomány vagy évszakokhoz kötődő rítus. Van egy mappám, ahová ezeket az információkat gyűjtöm, előszeretettel merítek belőle, ha ihletkeresésről van szó.
– A mese nagyon szellemesen állítja szembe a modern racionális világ tapasztalatait az ősi, ezoterikus tudás ígéretével. De vajon mihez tud kezdeni a racionális elme a mágikus hagyománnyal?
– Szerintem szomjazza azt. Az évszázadok során nem volt jellemző, hogy mindenre tudományos magyarázatot kaptunk, elődeink sokkal inkább benne éltek egy mágikus világban, ahol irracionális, szimbolikus vagy vallási magyarázattal kellett megelégedniük. Ez azonban több teret hagyott a dolgok emocionális megközelítésének, valamint a fantáziának. Nekem sokszor hiányoznak a rítusok, a szertartások, talán valamelyest az ünnepek alatt megélhetem varázsukat, de ha több kell belőlük, akkor inkább írom a Hajnal örökségét, amelyben minden babona, néphagyomány és mágikus figura átélhető valóssággá válik.
– Van egy másik vetülete is a mesének: a szereplők sajátos élethelyzete. Hogyan sikerült megteremteni a vidéki élet, a fiatalok gondolkodásmódja vagy éppen Luca, a boszorkányszerű öregasszony hitelességét?
– A valóság és a fantasztikus elemek összehangolása azért volt kihívás, mert szerettem volna nagyon erős, jelen idejű alapot teremteni a könyvben, amiben az online oktatás, a Covid-helyzet, a klímaválság és a mai tizenévesek gondolkodása, időnként nyelvhasználata is megjelenik. J. K. Rowling például egy vonattal egy csapásra átviszi a szereplőit a varázslóvilágba; én azonban fokozatosan akartam adagolni a mágiát, úgy, hogy ne csak a főszereplő, hanem az olvasó is kételkedjen egy darabig a történtekben, amikor azonban már nem kételkedik, akkor hihető legyen minden, ne vegyem el a súlyát, a tétjét a próbatételeknek, izgalmaknak azzal, hogy ez csak mese. Az eddigi olvasói visszajelzések alapján épp ezekkel az apró lépésekkel sikerül „alattomosan” becserkésznem, majd berántanom az olvasót egy olyan világba, amiből már nincs visszaút.
Borítókép: Ifjúsági regénnyel jelentkezett a költőnő (Fotó: Kállai Márta)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!