Az életre kelt remekmű

Tartalmas kikapcsolódást kínál a Magyar Állami Operaházban nemrég bemutatott, könnyed humorban és megindító pillanatokban is bővelkedő balettelőadás, A Pygmalion-hatás. A világhírű koreográfus, Boris Eifman által színpadra állított, elsősorban ifj. Johann Strauss zenéjére épülő produkció magával ragadóan ötvözi egymással a tragédiára és a komédiára jellemző vonásokat, miközben a klasszikus balett és a kortárs modern tánc elemeit újszerű módon, a versenytáncokból ismert lépésekkel színesíti.

Boris Eifman társulatának, az Eifman Balletnek a nevéhez eddig elsősorban a modernitás, a kifejezőerő és a mély lélektani ihletésű, tragikus hangvételű produkciók kapcsolódtak, amit a Magyar Állami Operaház közönsége is megcsodálhatott már a Dosztojevszkij-regény alapján készült Karamazov testvérek című munkájukban. Az előbb említett jellemzők erre az alkotásra is igazak maradtak. 

A táncosok mozdulatai és színészi játéka, csakúgy, mint a zene, lenyűgözően kifejező és fontos lélektani, filozófiai kérdéseket érint. De a humorban és bájos esetlenségben gazdag koreográfia által a tragikus hangvétel tragikomikussá változott, új színt adva ezzel a korábbi palettához. 

Az Eifman Balettet leszámítva a Magyar Nemzeti Balett az első együttes a világon, amely betanulta és előadta ezt a művet. A darab főszerepeit hármas szereposztásban Beck Maria, Starostina Kristina és Yakovleva Maria (Gala), valamint Balázsi Gergő Ármin, Ragyus Nyikolaj és Scrivener Louis (Leon) táncolják, a Magyar Állami Operaház Zenekarát pedig a nemzetközi hírű balettkarmester, David Coleman vezényli. Az előadást ebben az évadban még június 25-én, a jövő évadban pedig 2024 májusának második felében, összesen tíz alkalommal tekintheti meg a közönség az Operaházban.

Borítókép: Jelenet az előadásból (Forrás: Nagy Attila)