Az előadás két alkalommal látható idehaza, június 20-án a budapesti Thália Színházban, valamint június 22-én a Gyulai Várszínház színpadán. Három társulat, azaz a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Konstancai Állami Színház és az SNT Drama Ljubljana együttműködésében egy olyan klasszikus alapú, egyben modern színházi élményt kapunk, amely fájdalmasan aktuális kérdéseket tesz fel nekünk. A színházi projekt maga is a Katasztrófa nevet viseli, ami rímel Beckett fent említett drámájára. A darabok középpontjában a rendező szándéka szerint az értelmiségi ember helyzete áll.

A fiatal dramaturg-költő Kali Ágnes és Tompa Gábor adaptációjában láthatjuk a Prométheusz ’22-őt, amelyben Sinkó Ferenc koreográfiái révén a szereplők egymáshoz kapcsolódását segítő gyakorlatok a szakmaiságot barátsággá változtatták. Mi, nézők már ezt a biztosan összeillesztett egységet láttuk működni, megvalósulni a Thália színpadán.
Különleges érzés volt nemcsak a látványra hanem az elhangzó szöveg zeneiségére, a feliratok olvasására és – adott esetben – fordítására egyszerre figyelni. Hiszen a szlovén, román, magyar és angol nyelven beszélő szereplők angol és magyar nyelvre fordított szövegeit nemcsak értenünk kell, de értelmeznünk is. Prométheusz áldozatát is, aki pedig az egész emberiségért szenved: titán, tehát képességei isteniek, mégis, ravaszabb még az őt büntető Zeusznál is, ráadásul a jövőt is előre tudja. Ő az, aki más mint a többi isteni lény és segíti az embert, nemcsak a tudás (a fény, azaz tűz) átadásával, hanem azzal is, hogy hisz ebben a hozzá képest jelentéktelen teremtményben.
Pedig Zeusz ezúttal nem egy sas, hanem egy gépezet foglyává teszi Prométheuszt – a céltáblaszerűségre rögzített isteni alak mögött a híres Vitruvius-tanulmányfigurát látjuk felsejleni.
Zeusz pedig könyörtelen parancsot ad a kovácsistennek, Héphaisztosznak, hogy lekötözze a korábban őt, Zeuszt segítő Prométheuszt. A fogoly jóslatait, szenvedését hűen hallgató, mindenről tudósító televíziós újságírók kara, mintegy modern görög kar, jár eközben Prométheusz nyomában. Hiszen a média mindenütt ott van, mindent megmutat, elemzi és véleményezi a látottakat, kérdéseket tesz fel és alkudozik egy kis információért cserébe...