Prométheusz mellett megjelenik Ókeánosz, a legöregebb titán, aki segítséget nyújtana, ám ezt Prométheusz büszkén, a jövő ismeretében utasítja el, majd Ió találja meg a büntetését töltő „Előrelátót”. Ió Héra átka elől menekül, de a mindentudó Prométheusz szembesíti felemelő sorsával: Zeusz végzetének hordozója lesz. Prométheusz jóslatai közben háborús képek vonulnak el a szemünk előtt, fogoly katonák, robbantások füstje, éhező gyerekek sora látható, melyek mind a hübrisz, azaz a mérhetetlen emberi gőg megnyilvánulásai, hiszen mindenhatónak képzeljük magunkat – mindezek egyben a modern világ szégyenfoltjai is. Nem tanultunk sem a múltunkból, sem a jelen romboló tendenciáiból? Ez vár a gyermekeinkre? Utódainkra? Prométheusz áldozata hiábavaló lett volna? Kínzó kérdések ezek, s talán felvetődnek mindannyiunkban.
Ami pedig még egyet fordít a történeten: időnként Beckett Rendezője is színre lép, hiszen a Katasztrófa című előadás egy színházi próba - így a színház a színházon belül jelenik meg, s a Rendező Zeusz alteregójaként mozgatja a szálakat. A katartikus pillanatban a Segédrendező addig mozgatja-alakítja a Prométheuszt alakító Igor Samobor testét, míg úgy nem tűnik, mintha egy kereszten függne.
Prométheusz áldozatát tehát Krisztus teljesítheti be. Van remény... Bízzunk benne, hogy maradt még valami emberi bennünk. Az előadás szereplőinek összetartó közössége mindenesetre ezt a hitet erősíti meg bennünk.
Borítókép: A média és a háttérben az „Előrelátó” titán (Fotó: Bíró Ferenc)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!