Az előadás a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Konstancai Állami Színház és az SNT Drama Ljubljana közös produkciójaként jött létre. Tavaly júliusban tartották a premiert Kolozsváron, ezt követően októberben Ljubljanában is játszották hét alkalommal, idén januárban pedig kétszer volt látható Konstancán. Az Európai Színházi Unió Katasztrófa projektjének csúcspontjaként az előadás a portói Sao Joao Nemzeti Színház és az Európai Színházi Unió által szervezett Finisterra elnevezésű seregszemlén is részt vett, valamint szerepelt a 8. Interferenciák nemzetközi színházi fesztivál programjában. Mindezek után végre a magyar közönség is megtekintheti az olimpiai program részeként.
A szövegkönyv Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz című tragédiájának átdolgozása, amelyen a rendező és Kali Ágnes dolgozott, aki egyszersmind az előadás dramaturgja is. Kali Ágnesnek nemrégiben jelent meg második kötete Megvakult angyalok címen, amelyről hamarosan részletesebben is beszámolunk. Az előadást Tompa Gábor elmélkedésként határozza meg, amely a 21. századi értelmiségi ember helyzetét helyezi a középpontba.
A digitalizált és erőteljes manipulációs hatásnak kitett sajtóhálózatban és közösségi médiában az igazság túlontúl relativizálódott, és a tényellenőrzésre is hamar rásütik az álhír bélyegét. Egy szélsőségesen ideologizált és megosztott világban, ahol a párbeszéd már-már lehetetlenné vált, a viták extrém érzelmi megnyilvánulásokká silányulnak, a gyakran szélsőséges politikai eszméket valló kormányok szította gyűlöletbeszéd pedig a mindennapok részévé vált. Ilyen körülmények között az értelmiségiek – tudósok, orvosok, művészek – szerepe nehezebbé, ám egyszersmind felelősségteljesebbé is válik; az ő osztályrészük a világ objektív szemlélete és a megszerzett tudás megosztása az emberekkel, akár az üldöztetés árán is, amint az Prométheusszal is történt a mitológiai időkben. Az előadás ironikus és józan megközelítésből próbálja vizsgálni Prométheusz kortárs világunkban oly aktuálisnak ható mítoszát
– olvashatók a rendező szavai a szinhaz.org felületén.
Tompa Gábor 1981-ben végzett Bukarestben, a Színház- és Filmművészeti Akadémia rendező szakán, a világszerte elismert romániai rendezőiskola kiemelkedő egyéniségeinek, Liviu Ciulei, Mihai Dimiu és Catalina Buzoianu tanítványaként. 1981 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház rendezője, 1990 óta igazgató és főrendező. Alapítója volt a kolozsvári Színházművészeti Karnak, ahol 1991-től rendezést oktatott. Több mint 80 színdarabot rendezett és további 80 előadás producere volt Romániában és szerte a világon, többek között Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Magyarországon, Írországban, Kanadában, Szerbiában, Csehországban, Szlovéniában, az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Portugáliában és Luxemburgban. A Román Színházi Szövetség (UNITER) hat alkalommal tüntette ki az Év legjobb rendezője díjával, ezen kívül elnyerte az Év legjobb előadása díjat is (1989-ben Kao Hszincsien Buszmegálló, 2009-ben pedig a Három nővér című előadásokkal). Pályafutásának eredményeit az UNITER 2002-ben Kiválóság díjjal honorálta. Filmje, a Kínai védelem 1999-ben elnyerte a Legjobb első film díját a Salernói Nemzetközi Filmfesztiválon (Olaszország), ugyanabban az évben pedig bekerült a berlini filmfesztivál hivatalos válogatásába is. 2006 márciusától 2008 áprilisáig (amikor a kolozsvári színház az UTE tagjainak sorába lépett) az Európai Színházi Unió egyéni tagja volt. 2007 és 2019 között a Kaliforniai Egyetem Színház és Tánc Tanszékén a rendezői program vezetője volt. 2018 májusától az Európai Színházi Unió elnöke.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: A Prométheusz '22 színpadképe (Fotó: Biró István)
