Valamikor a hetvenes évek legvégén történhetett, még általános iskolába jártam, amikor megjelent az Omega nyolcadik nagylemeze, a Csillagok útján, amely zenei anyagot a csapat bemutatta az Agárdi Popstrandon. Omega-rajongó voltam, így a koncert kihagyhatatlannak tetszett, ám még tizennégy sem múltam. Nyilván nem engedtek el a szüleim, hát lefurikáztak a család 1300-as Ladájával. No de csak nem megyek szégyenszemre, apucival és anyucival a dühöngőbe. Így a Zsiguli hátsó üléséről, a nyitott ajtón keresztül hallgattam végig a bulit.
Mindezt azért elevenítettem fel, hogy érzékeltessem a popstrand fontosságát. Zenekarok és közönségük épp oly fontos helynek tartották, mint a Budai Ifjúsági Parkot (Ifipark), a Kertészeti Egyetem Klubját (KEK), a Közgáz Klubot, a Bercsényit, a Tabánt, a Kisstadiont.
Az Agárdi Popstrandot a Velencei-tavi Közös Költségvetési Üzem klubjának vezetője felkérésére a KEK zenei rendezője, Turbók János szervezte. Illetve szervezi 1977 óta. Másik történet szerint 1976-ban agárdi fiatalok keresték fel a Turbinaként elhíresült szervezőt, ugyan segítsen már nekik városukban nyári koncertprogramot szervezni.
Július 22-én Popstrand ’45 + 1991-ig, volt egy KEK… című kiállítás nyílik a strandon. Az örömbe üröm jócskán vegyül, tudniillik meghívójában Turbók János megkondítja a vészharangot, amikor ezt írja:
a 45 évig tartó kulturális, társadalmi és közéleti szolgálata után, miért juthat a bezárás sorsára Magyarország egyik legjelentősebb szabadtéri színpada.
Később pedig ezt: „1991. febr. 4-én, a legendás KEK-en is »felálltam«… Utána, 5 hét alatt ment csődbe, a 3000 fős óriásklub!”
A popstrand múltjában már előfordult kényszerű szünet. Generál-koncerttel nyitottak ’77-ben, amikor a színpadot összeláncolt szemétszállító kocsikból alakították ki, öltözőnek pedig a strand kubikusműhelyét használták. Eleinte számtalanszor félbeszakadtak a bulik a bizonytalan áramellátás miatt. Kezdetben harminc forintot kértek a belépőjegyért. Ez olcsónak számított a többi koncerthelyszínhez képest, ráadásul a fővárosi és székesfehérvári diákoknak, tanároknak ötvenszázalékos kedvezményt biztosítottak. 1980-ban aztán beütött a krach. A helyben nyaralóknak elegük lett a hangos esti bulikból. Történt, hogy az Első Emelet koncertjén váratlanul megjelent a színpadon egy nő, s cibálni kezdte a basszusgitáros, Kisszabó Gábor haját, ruháját, mígnem a rendezők levezették a hölgyet. Aki, mint utóbb kiderült, véget akart vetni a ricsajnak.
Négy esztendőre rá nyithatott újra a popstrand. Méghozzá nem akármilyen produkcióval: az István, a királlyal. Hadd vessek hamarjában számot, ki mindenki lépett színpadra negyvenöt év alatt: a Generál, az LGT, az Omega, a Piramis, a Fonográf, a P. Mobil, a Korál, a Skorpió, a Mini, a Neoton, a Gemini, a Karthago, a V’Moto-Rock, az Edda, a KFT, a Dinamit, a P. Box, az R-Go, a 100 Folk Celsius, Zorán, a Z’Zi Labor, a Hungária, a Tankcsapda, a Hooligans, a Bikini, a Lord, az Ismerős Arcok, Keresztes Ildikó.
Ha már Velencei-tó, a nyolcvanas évek elején itt szervezték az első országos halászléfőző versenyt, 1991-től az Edda-táborokat. Mi több, télen korcsolyapályát alakítottak ki.
Turbók János közel egy évtizeddel ezelőtt a Hír TV Paletta című műsorában hangsúlyozta, hogy a kezdetek kezdetétől ügyelt a kiváló hangminőségre, valamint a két méter húsz centi magas színpad minden látogató számára kiváló látványt biztosít. Továbbá hozzáfűzte:
az Agárdi Popstrand mindig is a polgári és nemzeti értékeket képviselte.
Idén augusztus 19-én a Mobilmánia, a Triász és a Zártosztály várja a rock szerelmeseit.
Borítókép: Edda-koncert a Popstrandon (Fotó: Kricskovics Antal)
