Diószegi Vilmos (1923–1972) néprajzkutató munkásságának központi részét képezte a szibériai és közép-ázsiai népek sámánhagyományainak kutatása és gyűjtése. Kivételes felkészültsége és személyisége lehetővé tette, hogy egyedülálló módon az 1950–1960-as években négyszer is járhasson kutatóúton Dél-Szibériában és Mongólia északi részein, és ezzel a második világháború után a terepmunkán alapuló magyar és nemzetközi Szibéria-kutatás folytonosságát is biztosította.

A szibériai sámánizmus elemeinek módszeres tanulmányozásával az ősi magyar vallás eredetének kérdését kívánta tisztázni
– olvasható a Néprajzi Múzeum közleményében. Nagy szerepe volt abban, hogy a helyi értelmiség képviselői ráébredjenek saját kultúrájuk és benne a sámánizmus értékeire egy olyan korszakban, amikor a helyi államapparátus üldözte és tiltotta a helyi kultúra tradicionális képviselőinek, köztük a sámánoknak, eposzmesélőknek a tevékenységét. Ezzel elősegítette a sámánizmus etnikai, nemzeti identitásban játszott szerepének megerősödését. A kutatóútjairól beszámoló tudományos-népszerűsítő köteteket, publikációit nemcsak az őt követő (magyar és nemzetközi) sámánkutató nemzedék képviselői, de általában véve a magyarság Dél-Szibériában és Észak-Mongóliában élő rokon népei iránt érdeklődő olvasóközönség is a meghatározó alapművek között tartja számon. Kutatásai és gyűjtései ily módon egyszerre kapcsolták össze Szibériát, Mongóliát és a Kárpát-medencét. Csaknem száz tárggyal, hangfelvételekkel és tizenhatezer fotóval gyarapította a múzeum anyagát.
A Néprajzi Múzeum türk országokkal való közös tudományos tevékenységének kitüntetett alkalma volt a Diószegi Vilmos születésének századik évfordulója alkalmából 2023. június 5-én szervezett nemzetközi tanácskozás a Néprajzi Múzeumban. A nemzetközi konferencia felidézte a nagy magyar sámánkutató személyiségét, méltó emléket állított kutatásainak, kutatási eredményeinek, valamint gyűjtéseinek, a Néprajzi Múzeumban őrzött tárgyi, fénykép- és hangzóanyagának. Diószegi Vilmos a múzeum Ázsia gyűjteményének felelős muzeológusaként dolgozott 1947-től egészen 1963-ig.