Diószegi Vilmos (1923–1972) néprajzkutató munkásságának központi részét képezte a szibériai és közép-ázsiai népek sámánhagyományainak kutatása és gyűjtése. Kivételes felkészültsége és személyisége lehetővé tette, hogy egyedülálló módon az 1950–1960-as években négyszer is járhasson kutatóúton Dél-Szibériában és Mongólia északi részein, és ezzel a második világháború után a terepmunkán alapuló magyar és nemzetközi Szibéria-kutatás folytonosságát is biztosította.
A szibériai sámánizmus elemeinek módszeres tanulmányozásával az ősi magyar vallás eredetének kérdését kívánta tisztázni
– olvasható a Néprajzi Múzeum közleményében. Nagy szerepe volt abban, hogy a helyi értelmiség képviselői ráébredjenek saját kultúrájuk és benne a sámánizmus értékeire egy olyan korszakban, amikor a helyi államapparátus üldözte és tiltotta a helyi kultúra tradicionális képviselőinek, köztük a sámánoknak, eposzmesélőknek a tevékenységét. Ezzel elősegítette a sámánizmus etnikai, nemzeti identitásban játszott szerepének megerősödését. A kutatóútjairól beszámoló tudományos-népszerűsítő köteteket, publikációit nemcsak az őt követő (magyar és nemzetközi) sámánkutató nemzedék képviselői, de általában véve a magyarság Dél-Szibériában és Észak-Mongóliában élő rokon népei iránt érdeklődő olvasóközönség is a meghatározó alapművek között tartja számon. Kutatásai és gyűjtései ily módon egyszerre kapcsolták össze Szibériát, Mongóliát és a Kárpát-medencét. Csaknem száz tárggyal, hangfelvételekkel és tizenhatezer fotóval gyarapította a múzeum anyagát.
A Néprajzi Múzeum türk országokkal való közös tudományos tevékenységének kitüntetett alkalma volt a Diószegi Vilmos születésének századik évfordulója alkalmából 2023. június 5-én szervezett nemzetközi tanácskozás a Néprajzi Múzeumban. A nemzetközi konferencia felidézte a nagy magyar sámánkutató személyiségét, méltó emléket állított kutatásainak, kutatási eredményeinek, valamint gyűjtéseinek, a Néprajzi Múzeumban őrzött tárgyi, fénykép- és hangzóanyagának. Diószegi Vilmos a múzeum Ázsia gyűjteményének felelős muzeológusaként dolgozott 1947-től egészen 1963-ig.
A konferencia apropóján vált hozzáférhetővé az intézmény honlapján a Diószegi Vilmos által gyűjtött, digitalizált hangzóanyag is. A felvételek sámánénekeket és interjúkat tartalmaznak. A zenei felvételeket az elmúlt években a múzeum szalagdigitalizálási projektjének segítségével sikerült átjátszani, ezeket most szintén online felületen teszi közzé a Néprajzi Múzeum. A hangfelvételek mellett megmutatják a szalagok fényképeit, és ahol lehetséges, a Diószegi Vilmos által készített vonatkozó jegyzőkönyvet is közreadják.
„Örömmel adjuk közre ezeket az eddig még soha nem hallott felvételeket” – idézte Pálóczy Krisztina főmuzeológust az intézmény közleménye. „A Néprajzi Múzeum terepkutatásai mellett a saját archívumában őrzött anyagokat is folyamatosan vizsgálja, digitalizálja. Az intézmény arra törekszik, hogy a kutatási eredményeket a hozzáférhetőség jegyében folyamatosan online közzétegye” – tette hozzá.
Diószegi Vilmos sámánok nyomában címmel a Néprajzi Múzeumban megtekinthető egy fotókiállítás is, amely válogatást ad Diószegi terepen töltött hónapjaiból. Igyekszik bemutatni a bejárt vidékeket, a munkáját segítő szakembereket és sámánokat, valamint a gyűjtés körülményeit. Diószegi összesen körülbelül háromezer fotót készített, ebből ad rövid válogatást a kiállítás, két nagyobb csoportban: az egyikben a szibériai út képei vannak, a másikban a mongóliaiak. Mindkét csoport képeit a gyűjtést segítő ottani kollégák fotói vezetik be, a nagyobb rész viszont az „adatközlőkről”a, azaz sámánokról szól. Különlegesség az a ritka felvétel, melyen Diószegi egy lóáldozatot bemutató sámán énekét rögzíti szalagos magnóval.
Borítókép: Kokuev sámán Szibériában 1958-ban, Diószegi Vilmos felvételén (Fotó: Néprajzi Múzeum)
