– A Petőfi Sándorka története a gyermekek beleélő képességére épít. Volt olyan élménye, amikor az élete része lett az elmesélt, elolvasott fiktív valóság?

– Gyerekkoromban a magam kitalálta történetek kísértek, noha rengeteget olvastam. Tízéves koromig erdész szerettem volna lenni. Ennek megfelelően volt egy elképzelt erdő, ami egybeesett a Buda környéki erdőkkel, ahol rendszeresen jártam, mégis, mint hogy annak én voltam az erdésze, az egy másmilyen erdő volt: medvék, farkasok éltek benne. A kisfiammal azok a bizonyos arany idők háromtól tizenkét éves koráig tartottak, amíg több, általunk teremtett fiktív világban éltünk, sok időt töltve együtt. Miközben mindig voltak könyvek, amiket felolvastunk neki, ötévesen a Narnia-sorozatot már magának olvasta egy Kékkúton eltöltött nyáron. Megvoltak a saját történetei, erdő, ahol ő az állatok védelmezője volt, létezett egy elképzelt ország, szóval folyamatosan képzelt világokban éltünk. Azt hiszem, a gyerekek nagyon könnyen megélik a képzeletvilágukat. Manapság azonban sokaknál ez a szárnyaló fantázia beszűkül a nagyon erős hatású filmektől, videójátékoktól. Korlátozza a szabad gondolati világot,
mert akkor azok már nem a saját hősei, hanem választott hősei és ez a nagy különbség, talán hátrány lehet.
A Petőfi inspiráció
– Térjünk vissza a kötethez! Mikor ismerte meg Petőfi költészetét?
– Az apostolt olvastam a nagymamámmal, és nagyon szerettem. Emlékszem, hogy a körülöttem lévő, nagyon sok mindenben egyet nem értő felnőttek egyaránt lelkesedtek Petőfiért. De arra is emlékszem, hogy a könnyedebb oldaláról fogták meg sokan: ha szóba került, ő volt a Nemzeti dal vagy az egyszerűbb gondolatok megverselője. Szüleim pedig mindketten azt gondolták, hogy végtelenül gazdag, szellemes, invenciózus, rendkívül vagány a költészete. Később a levelezései juttattak még ennél is közelebb a költőhöz. Mint egy mitugrász bolha, állandóan utazott, hol nagyon undok, hol nagyon szórakoztató beszámolókat írt, amelyekben rendre kölcsönért is folyamadott a címzettől. Az biztos, hogy költészete ma is nagyon élő és sok örömöt adó korpusz, de az is vélhető, hogy ehhez a gyerekeknek óvodáskorban meg kell ugrani azt a kihívást, hogy legyen türelmük az eléjük tartott YouTube-videók helyett olvasni.