Az együttes első csoportja szeptember 11-én, a többiek pedig rá négy napra indultak a tíznapos kínai turnéra. A kezdet nem volt szerencsés, mivel repülőgépük néhány kör után visszatért Budapestre, s csak másnap folytathatták útjukat – mesélte indulásuk viszontagságait a vezető.
– A régi mondás jutott eszembe: rossz főpróba, sikeres előadás! Ez esetünkben is így volt – folytatta a művész. Mint elmondta, nagyon élénk érdeklődés mutatkozik Kínában hazánk iránt: a politikai és a gazdasági kapcsolatok példásak, s ez kivetül a kulturális szálakra is. A kínai partnerek egy rangos fesztiválhoz kerestek magyar együttest, a legjobbat, s ezt a Magyar Állami Népi Együttesben találták meg. A Langfang-fesztiválon (Dream Langfang Carnival) a magyaron kívül kilenc ország társulatai – Egyiptomtól Malajziáig – álltak színpadra.
A fesztivál díszvendége a Magyar Állami Népi Együttes volt.
– Langfangban, a Pekingtől ötven kilométerre eső, ötmilliós város operaházában, a Selyemút Nemzetközi Központban léptünk fel. A 13 ezer négyzetméter alapterületű intézmény egy 1800 ülőhelyű operaházat, több koncerttermet, színháztermet, hatalmas kiállítótereket foglal magába. A szervezők elmondása szerint a komplexum 2019-es átadása óta együttesünk volt a legnagyobb külföldi, tánc-zene műsorral fellépő társulat. Ezt jólesett hallani, jóllehet ebben a pandémia is bőven közrejátszhatott – jegyezte meg Mihályi Gábor.
Az együttesvezető elmondta, hogy a kínai partnerek meglehetősen tájékozottak voltak az együttes repertoárjában. Kérésük volt, hogy a produkcióban autentikus népzene, autentikus táncok szerepeljenek, ugyanakkor mind a jelmezekben, a dramaturgiában, mind pedig a látványelemekben egy mai, korszerű világ jelenjen meg. – A Magyar rapszódia című előadás ezeknek az elvárásoknak tökéletesen megfelelt. A rapszódia műfajából következett, hogy a nézők nagy érzelmi hullámzású jeleneteknek, fergeteges táncoknak és visszaejtett pianóknak lehettek szemlélői. A két telt házas este bebizonyította a koncepció létjogosultságát. Kínában a műsorok fogadtatása ugyancsak eltér az európaitól – mesélte élményeit a magyar társulat vezetője.
Szabadidőnkben beültünk egy helyi táncos-zenés-prózai rendezvényre, ahol az előadás végén semmilyen tetszésnyilvánítás nem volt: a függöny legördült, a közönség pedig hazament. No, ez a mi fellépésünkkor nem így volt: hangos bekiabálásokkal, ovációval, tapssal köszöntötték a művészeinket. Három ráadással készültem, ami – a közönség reakcióját figyelve – épp, hogy elég volt
– mesélte örömmel élményeikről Mihályi Gábor.
A társulat felfokozott várakozással készült az útra, tagjainak többsége még soha nem járt a távol-keleti országban. Már maga a helyszín is inspiráló volt, s nagyon jó hangulatban telt el a közel tíz nap. Az eredményes bemutatkozás nyomán az együttműködés folytatása is szóba került, de ennek részleteiről még korai beszélni – jegyezte meg a MÁNE vezetője.
– A hivatalos program mellett egy kicsit belepillanthattunk az ottani világba. Jó tíz éve jártam Kínában utoljára, s a nyugati jellegű urbanizáció változásait nem tudtam követni. Ezt kicsit szomorúan konstatáltam, mivel őrületes tempóban alakul át az a régi Kína – a kisebb házak sora, az utcán zajló élénk élet –, amit filmek, regények alapján elképzeltünk, s így is élt bennünk – mesélt személyes benyomásairól.
Mint elmondta, útjuknak igazi színfoltja volt a nagy fal felkeresése; az egyik szabadnapjukon vitték oda a vendéglátóik őket busszal. A kreatív magyar táncosok az évezredes köveken perdültek táncra, s mielőtt a biztonsági őrök megjelentek volna, már videóra is vették a rögtönzött szatmári produkciót.
Az őrök is csupán hivatalból tettek megjegyzést, a szívük mélyén maguk is élvezték a látványt. A videó azóta bejárta a világot, a mai napig több mint kétmillióan tekintették meg – számolt be a magyar együttes sikeréről Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője.
