George Gershwin 125 éve született

Kedden, szeptember 26-án lesz George Gershwin születésének 125. évfordulója. Az amerikai zeneszerzőt, zongoraművészt, a szimfonikus jazz megteremtőjeként ismerték – és ismerik el manapság is. Hidat épített az úgynevezett klasszikus és a népszerű, illetve a „fekete” és a „fehér” zene között. Népszerű melódiáival a jazz a bárokból, az utcákról eljutott egészen a patinás koncerttermekbe is. Életműve nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a jazz az új találmányok, a hanglemez és a rádió révén meghódítsa Európát.

A szórakoztatóiparba való betörés után egyre inkább foglalkoztatta a dzsessz és a klasszikus zene összeházasításának gondolata: ez a törekvés tisztán látható az 1922-ben készült Blue Monday című dzsesszoperáján. Paul Whiteman zenekarvezető egy Gershwin-dalokból álló koncert után kérte fel, hogy írjon darabot zongorára és dzsesszzenekarra, így született meg tíz nap alatt a Kék rapszódia (Rhapsody in Blue), amelynek ősbemutatóját 1924. február 12-én tartották Manhattanben. A zsúfolásig telt Aeolian Hall koncertteremben Gershwin játszotta a zongoraszólamot. 

A kirobbanóan sikeres mű, amelyet a szerző Amerika zenei kaleidoszkópjának nevezett, az év végéig 84 alkalommal csendült fel. Átirata szimfonikus zenekarra és zongorára az egyik legnépszerűbb amerikai koncertdarab, az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitóján 84 zongorista játszotta egyszerre.

1924-ben társult először testvérével, Ira Gershwinnel: közös alkotásuk az Asszonyom, legyen jó című musical volt. 1925-ben mutatták be F-dúr zongoraversenyét, majd 1928-ban Párizsba utazott. A világváros nyüzsgése ihlette az Egy amerikai Párizsban című szimfonikus költeményét, amelynek premierjén egy onnan hozott autódudát is megszólaltatott. A műből 1951-ben nagy sikerű zenés film készült Gene Kelly és Leslie Caron főszereplésével. 1931-et a Terólad énekelek című musicaljével zárta, melyért a következő évben Pulitzer-díjat kapott.

Legismertebb szerzeménye a Porgy és Bess, a múlt század talán legfontosabb amerikai operája. DuBose Heyward afroamerikai környezetben játszódó regényét 1934-ben kezdte feldolgozni, a szövegkönyvet az író, néhány dal szövegét bátyja, Ira jegyezte. A bemutató Bostonban volt 1935. szeptember 30-án, a Broadwayn október 10-én kezdték játszani.

 A cselekmény egy déli, feketék lakta negyedben játszódik, a zene a dzsesszt vegyíti az operára jellemző recitativókkal, vezérmotívumokkal. A darabot vegyesen fogadták: akadt kritikus, aki „otromba egyvelegről” írt, sokan rasszistának bélyegezték, és vitatták, hogy opera lenne. Bár az alkotás világsiker lett, amerikai operában először csak 1976-ban mutatták be, a Metropolitan 1985-ben tűzte műsorára.

Az opera pénzügyi kudarca után Gershwin Hollywoodba ment, hogy filmzenéket írjon. 

1937 elejétől gyakran panaszkodott szédülésre, fejfájásra, furcsa szagokat érzett, egy hangversenyén rövid időre eszméletét is vesztette. Barátai rábeszélésére orvoshoz ment, de tüneteit hisztériának minősítették. 1937. július 9-én otthonában komponálás közben összeesett, kórházba szállításakor már kómában volt.

Akkor derült ki, hogy agydaganata van, életét az azonnali műtéttel sem tudták megmenteni. A harmincnyolc éves zeneszerző az operáció után néhány órával, július 11-én meghalt. Posztumusz kapta meg 1985-ben a Kongresszusi Aranyérmet, 1998-ban pedig a tiszteletbeli Pulitzer-különdíjat (Pulitzer Prize Special Citations).

Gershwin önálló zenei nyelvet teremtett sajátos hangszereléssel egyesítve a dzsessz, a ragtime, a blues és az európai klasszikus zene elemeit, stílusa számos modern zeneszerzőre hatott.

Borítókép: Maurice Ravel születésnapját ünnepli Oskar Fried, Éva Gauthier, maga Ravel a zongoránál, Manoah Leide-Tedesco és George Gershwin New Yorkban, 1928. március 8-án (Forrás: Wikipédia)