Kisasszony – olykor Kisboldogasszony – napja. Szendey Zsigmond néprajzkutató szerint a nap előképe egy „őspogány” őszkezdő nap, amely később kapcsolódott Szűz Mária alakjához. Az ünnepnap legkorábbi keresztény említése a VII. századból származik és I. Sergius pápához kötődik. A keresztény tradíció azóta szeptember 8-át tartja Szűz Mária születésnapját.
Ma született e világra
Egy ékes kisasszonyság,
Kinek kebléből bimbódzik
Fölséges nagy uraság.
Fellegek és az egek közt
Kisasszony napja
Kisasszony napja a XI. századtól jeles nap a hazai kereszténység életében is. A Magyar Királyság területén is hatalmas szerepe volt Szűz Mária alakjának, akinek első királyunk, Szent István jelképesen fel is ajánlotta az országot. Számos középkori templom és kegyhely köthető Mária alakjához. Szűz Mária születésének tematikája a középkori emlékeink ikonográfiája között meglehetősen szegényes. Elsősorban a hódoltság utáni barokk korszaktól származnak emlékeink, amikor a Mária-kultusz virágkorát érte. Innentől sokszínű és gazdag anyaga ismert az emléknapnak idehaza is.
Szűz Mária születésének napja Kárpát-medence-szerte búcsújáró nap volt, ahol a hívek a bűnbánat szentségében föloldozást nyerhettek bűneik alól.
Mária bűnökben való közbenjáró szerepe két évezred óta közismert a keresztény kultúrában. A legnépszerűbb Kisasszony napi hazai búcsúhelyek máig Andocsa, Csatka és a Máriapócs. Kisasszony napjához számos néphiedelem is kötődik. A leghíresebb közülük az a középkorig visszavezethető vélekedés, hogy a virrasztó hívek – az arra méltók – a felkelő Nap fényében megláthatják Szűz Mária alakját. Elsősorban az asszonyok mentek ki megfigyelni a Napbaöltözött Asszonyt, amelynek képzete a Jelenések könyvéből eredeztethető.
Kisasszony napján kiterítették a vetőbúzát, hogy az ég áldásos hatását kérjék. A néphiedelem szerint az ilyen vetőbúza egészséges maradt.
Számos településen a vetőmagot meg is szentelték és csak utána kezdődött annak elvetése.
Nemcsak vetőmagot, hanem kukoricaszárat, szénát is szenteltek ezen a napon, ezáltal is biztosítva a jószág téli takarmányát.
A Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony (szeptember 8.) napja közötti szakasz kiemelt jelentőségű volt eleink életében. A népnyelvben „kétasszonyközeként” számontartott időszak szerencsés és mágikus időnek számított, ezért számos gazdasági munkát ilyenkor igyekeztek elvégezni. Ekkor vette kezdetét az őszi betakarítás, többek között a dióverés is. Egykoron kijelölte a búza és a rozs vetésének kezdetét is. Úgy tartották, hogy az ebben az időszakban kikelt tojásokból egészséges csirkék fejlődnek, az ilyenkor begyűjtött tojás pedig egész télen eláll.
Borítókép: Szűz Mária születése – Giotto di Bondone képe (Forrás: Wikipédia)
