Nagyboldogasszony ünnepe Szűz Mária mennybevételének napja. Az ehhez kapcsolódó dogmát – amely szerint Jézus anyja földi élete után testével és lelkével együtt felvételt nyert a mennybe, föltámadt fia dicsőségére – 1950. november 1-jén hirdette ki XII. Piusz pápa Munificentissimus Deus kezdetű apostoli konstitúciójával.
A keresztény hagyomány szerint Máriát saját haláláról Jézus Krisztus három nappal korábban tájékoztatta, a szokások szerint holttestét az Olajfák hegyére szállították, azonban
Jézus Krisztus nem engedte édesanyja földi porhüvelyét elenyészni, azért azt a mennyek országába emelte.
A temetés után harmadnappal érkezett meg Tamás apostol, aki kegyeletét akarta leróni Szűz Mária előtt. A sziklasír ajtaját felnyitották, az azonban üres volt. Csupán Mária halotti leplét találták meg benne. Az összesereglett apostolok ekkor Máriát vélték felismerni az égben, miközben angyalok kíséretében elhagyta a földi világot.
Mária mennybemenetele közkedvelt téma volt már a középkorban is. Számos ábrázolása látott napvilágot, de vallásos népkönyvek is beszámoltak erről a kitüntetett egyházi eseményről.
Szűz Mária, a Boldogasszony személye különös tiszteletnek örvendett a kereszténység magyarországi felvételekor is.
A Mária-kultusz kialakítása már első királyunk, Szent István uralkodása alatt teret nyert. Mennybemenetelének emléknapján, augusztus 15-én I. István törvényhozó tanácsot ült Fehérváron, valamint élete végén Szűz Máriának ajánlotta fel az országot.
A katolikus egyházban a Mária-napok között Nagyboldogasszony napja a legbensőségesebb, legmagasztosabb ünnep, amelyhez számos legenda és népszokás fűződik. Ilyen a Mária-virrasztás magyar hagyománya, a hiedelmek szerint ezen a napon a napfelkeltében meg lehet látni a „Napba öltözött asszonyt”, akiről az Újszövetség a Jelenések könyvének 12. fejezetében tudósít.
A másik ismert szokás a virágokból összeállított Mária-koporsó készítése vagy a virágszentelés. A megáldott illatos füveket és virágokat később a halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan ő is dicsőségre jusson. Ezeket növényeket az épülő ház alapjába, másutt a csecsemő bölcsőjébe vagy a fiatal pár ágyába helyezték. Úgy tartják, hogy e nap időjárásából a termésre is következtetni lehet: ha a Nagyboldogasszony napja fénylik, jó lesz a bortermés.
