Növendékeivel együtt lép színpadra Szenthelyi Miklós

Szenthelyi Miklós Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, Budapest Díszpolgára szeptember 28-án nagyszabású koncerttel ünnepli tanári pályafutásának 50. évfordulóját. A hangversenyen a növendékei előadásában, a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével, a művész vezényletével csendülnek majd fel egyebek mellett Mozart, Wagner és Rossini szerzeményei a Zeneakadémia Nagytermében. A mesterrel a közelgő hangverseny kapcsán egyebek mellett a komolyzene és a Zeneakadémia jövőjéről is beszélgettünk.

2021.01.20. Budapest Szenthelyi Miklós hegedűművész Magyar Nemzet Éberling András Fotó: Éberling András Forrás: Magyar Nemzet/Éberling András

− Négy évvel ezelőtt letette a hegedűt. Nem hiányzik?

− Hatvanévnyi hegedülés után a befektetett munka már nem úgy térült meg, ahogy elvárható lenne. A testem jelzett, nekem pedig a közönség iránti tisztelet miatt is tudomásul kellett ezt vennem. Mivel addigra alkalmam nyílt eljátszani mindazt, amit igazán szerettem volna. 

Világutazó hegedűművészként 160 amerikai és 70 japán koncertet adtam, így nem maradt bennem hatalmas hiányérzet.

A felszabaduló időmet a gyerekek tanításának és a vezénylésnek szenteltem, így nem okozott nagy törést számomra a váltás. Az idén 300 éves Guarneri-hegedűt pedig, amelyet az államtól kaptam, és amelyen 1976 óta játszottam, sikerült továbbadnom egy kiemelkedően tehetséges és immár egyre sikeresebb ifjú növendékemnek.

− Ki az, aki a legnagyobb hatással volt az ötvenéves pályafutására?

− Nehéz csak egy embert kiemelni, de 

a testvérem, Szenthelyi Judit zongoraművész, akivel ezalatt az ötven év alatt végig együtt dolgoztam, ilyen szempontból is nagyon meghatározó szerepet játszik az életemben. 

Nemcsak zongorakísérőként segít, de sokszor – ha már nem maradt üres terem a Zeneakadémián – a növendékeimmel a lakásán tartjuk meg az órákat. Elképesztően elkötelezett és kiemelkedő mind szakmailag, mind a fiatalok oktatása terén. Márpedig a zongorakísérő személye nagyon fontos, hiszen sokszor a hegedűssel együtt dolgozzák ki a produkciókat. Ráadásául egy rutintalan, fiatal előadó számára egyáltalán nem mindegy, milyen kíséret szól a játékához.

− Ha már szóba került a színpadi rutin: Keller András rektori pályázatának egyik fontos eleme, hogy több fellépési lehetőséget biztosítson a Zeneakadémia növendékeinek, akik így kellő rutint szerezhetnek. Egyetért vele?

− Fellépési lehetőségből sosincs elég. Én magam is rendszeresen próbálom koncertezési lehetőséghez juttatni azokat a fiatalokat, akik megérdemlik, hogy már a főiskolán is közönség elé álljanak. 

Sokak szerint ez egy olyan juss, amit ki kell vívni, de szerintem fontos, hogy már a diploma megszerzése előtt is elég lehetőségük legyen belekóstolni abba, milyen érzés színpadon, közönség előtt állni.

− Milyennek látja a klasszikus zene jövőjét?

− Sajnos egyre kevesebb fiatal érdeklődik a zenei képzések iránt, pedig a nagy számok törvénye alapján hatvan növendék között könnyebben találunk tehetségeket, mint harminc között. Az sem biztató, hogy egyre növekszik a komolyzenét hallgató közönség átlagéletkora. Az a tapasztalatom, hogy kevés az énekóra, így nem jut elég idő arra, hogy felkeltsék az érdeklődést a klasszikus zene iránt. Pedig 

a művészeti nevelés – csakúgy, mint a sport – a teljes személyiségre hatással van. Az egész társadalom számára kifizetődő lenne, ha nagyobb hangsúlyt kapna.

− Mi az, ami Önben ennyi évtized elteltével is táplálja a már említett belső felhajtóerőt?
− A különleges feleségem szeretete, aki csodálatraméltóan biztosítja a hátteret mindannyiunk számára.

Borítókép: Szenthelyi Miklós hegedűművész, karmester (Fotó: Éberling András)