Az Itáliában immár jól ismert és szeretett Márai-írások sem maradhattak el: Ludmann Ágnes, az Eötvös Collegium Olasz Műhelyének vezető tanára és műhelyvezetője beszélgetett az író itáliai kapcsolatairól Antonio Sciacovellivel, aki Márai Sándor műveinek fordítója és legjelentősebb olasz kutatója; Mészáros Tibor irodalomtörténésszel, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársával, aki a Márai-hagyatékot gondozza – s elkészítette a Márai-művek bibliográfiáját –; valamint Csorba László történésszel, a Római Magyar Akadémia volt igazgatójával, aki a magyar–olasz kapcsolatok történetével is foglalkozik.
A társalgás izgalmas történetekkel volt teli, s időnként az O sole mio futamai adtak zenei hátteret az irodalmi-történelmi barangolásnak Darvas Ferenc zeneszerző-zongorista előadásában, s további hangulatfokozásként Darvasi Áron író-színművész olvasott fel részleteket Márai naplójából. Olyan érdekességek derültek itt ki számunkra, mint hogy Márainak milyen sokat jelentett az egyszerű, karakteres délolasz emberek társasága, vagy a nápolyi szent, San Gennaro alakja és a hozzá fűződő vér-csoda. Antonio Sciacovelli azt a történetet is megosztotta velünk, miszerint egy nápolyi orvos, aki gyermekként még találkozott a magyar íróval, most könyvet ír Márairól.
Kiderült az is, hogy Szőnyi Zsuzsáék milyen jó barátságot ápoltak Máraival és Lolával, s hogy a magyar író mennyire szerette a tengert, strigulázta is, hányszor mártózott meg a vízben…
Ez a sokfelé kalandozó műhelybeszélgetés ugyanis Márai Sándor 1948–52-ig tartó nápolyi esztendőiről szól, valamint az 1967 és 1980 közötti időszakról – ez utóbbi éveket Salernóban töltötte az író, s minden emigrációban töltött időszak közül az itáliai szépségek: Velence szobrai, az ételek íze, a déli emberek gesztusai maradtak meg benne legerősebben. S ilyen sorok hagytak nyomot bennünk is, amelyek elvarázsolnak, akárcsak a Márait olvasó olasz közönséget a San Gennaro vére című regényében:
A nap most erős, kegyetlen. Délben, május derekán, parázslik egyféle végzetesség a lebegő, sötétkék és arany napfényben. A tenger mélykék és mozdulatlan. Nápolyban több százezer ember alszik e pillanatban...
Bízunk benne, hogy a Müpa továbbra is ápolja majd ezt a számos műfajt magába foglaló, inspiráló és sokakat vonzó programsorozatot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!