A nyitónapon Antonio Castrignanò lép fel, aki a salentói muzsikának, Puglia déli régiója zenéjének kötelezte el magát. Tavalyi lemezének hol vadul ritmikus, hol szentimentális anyagával érkezik a Müpába. Másnap a gyönyörű alt hangú Roberta Gambarini áll a közönség elé, estjét a 25 éves Budapest Jazz Orchestra kíséri, akikkel ígérete szerint nemcsak angolul, hanem anyanyelvén, olaszul is énekel majd.
A nyitónaptól látható a Müpa előcsarnokában A Róma-hatás című kiállítás is arról a néhány évről, amíg a vasfüggöny leereszkedése előtt a római Collegium Hungaricum adhatta meg a szellemi szabadság élményét magyar íróknak, költőknek, művészeknek.
Mai vágyakozásunk egy álombeli Róma után nem előzmények nélküli, ahogy Csorba Győző írja: „Majd elmegyek innét, ismét hazatérek, / de bőröm alatt viszlek haza, Róma.”
A fesztivál társalapítója, Fischer Iván két zenekar karmestereként is feltűnik az Európai Hidak programjában. Szeptember 24-én és 26-án a Budapesti Fesztiválzenekart vezényli, melyet a nemzetközi zenekritikusok a napokban választottak ismét a világ tíz legjobb zenekara közé. Az ősz folyamán a „híd” másik oldalán, Rómában is felcsendülő koncert programja esszenciálisan és izgalmasan magyar, a friss csárdástól a lüktető modernségig. Előbb a talán legjellegzetesebb magyar zenét,
Liszt 2. rapszódiáját adják elő úgy, hogy a szólót Lisztes Jenő játssza a cigányzenében megszokott cimbalmon. Az est második felében A csodálatos mandarin hangzik el, Bartók bemutatásakor vaskos botrányt kavaró darabját ezúttal merész kortárs koreográfia, a Duda Éva Társulat tánca kíséri.
Fischer Iván szeptember 27-én, a fesztivál zárónapján visszatér, hogy a nagy hagyományú római Santa Cecilia Akadémia Zenekarát vezényelje: velük és a Cantemus Vegyeskarral Liszt két kórusművét és Respighi Róma-triptichonját adja elő. Róma kútjaival, fenyőivel és ünnepeivel búcsúzik a fesztivál budapesti helyszínétől.
Bővebb információ és részletes program a Müpa oldalán olvasható.
