Életének százegyedik évében meghalt Dávid Katalin – közölte a Magyar Művészeti Akadémia. A testület saját halottjának tekinti. „Méltóképp őrizzük integráló személyiségének emlékét, amelynek köszönhetően mindenkor képes volt a legkülönbözőbb világnézetű és hitű embereket nemes célokért összehozni, mozgósítani” – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia közleményében.

Mint kiemelik,
Dávid Katalin kivételes pályafutása, tudományos és művészeti területen egyaránt nemzedékeken átívelően nevelő és útmutató példa volt sokak számára.
Dávid Katalin Szegeden született 1923-ban. Itt érettségizett 1941-ben, majd járt egyetemre és szerzett 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet művészettörténetből, esztétikából és régészetből. Miután elhatározta, hogy keresztény, szakrális ikonográfiával akar foglalkozni, elvégezte a katolikus teológiát is.
Már egyetemistaként kitűnt szervezőképességével, aktivitásával. A Mária Kongregáció szegedi elnöke és a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Országos Szövetsége (MEFESZ) országos alelnöke volt. Meghirdette az új katolikus szociális programot a szegények és kisemmizettek megsegítésére, amiből kinőtt Szegeden a nincstelen, szegény sorsú diákokat támogató mezítlábas mozgalom.
Endrődy István jezsuita atyával együtt irányították a Veritas kiadóvállalatot. Unokabátyja, a festőművész Barcsay Jenő (1900–1988) ismertette meg 1947-ben Lyka Károly (1869–1965) művészettörténésszel, akinek tanácsára a művészettörténet mellett figyelme az ikonográfia és a szimbólumok tanulmányozása felé fordult
Meghatározó mestere volt Kerényi Károly, Sík Sándor, Bálint Sándor, Felvinczi Takács Zoltán, barátai közül pedig Scheiber Sándor, Makovecz Imre és Kondor Béla, akinek Dávid Katalin Pilinszkyvel többször is állt modellt képeihez.
Tudományos pályája elején, 1948-ban a Szegedi Tudományegyetem tanársegédjeként, majd a Szépművészeti Múzeum munkatársaként dolgozott, ahonnan klerikális reakció vádja miatt eltávolították.
1950-ben alapították a Művészettörténeti Dokumentációs Központot, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének jogelődjét. Dávid Katalin az intézetet 1954-től igazgatóként vezette, ő volt az, aki megteremtette a magyarországi modern művészettörténeti kutatások bázisát. Koncepciós vádak alapján távolították el az intézetből. Többkötetnyi, már sajtó alá rendezett, illetve megszerkesztett munka címlapjáról vették le a nevét.