Elismeri, hogy a ma gyermekeket vállalók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a kisebb településeken gyakorta nincs már sem óvoda, sem pedig iskola, ez pedig rengeteg szervezést, feladatot és ingázást igényel a család minden tagjától. Ki akarna így délutánonként mesét tanulni?
– Amíg régen két-három generáció is együtt lakott, addig több figyelem jutott a gyermekekre, mert a szülők számíthattak a nagyszüleikre is. Amióta mindenki külön lakik, azóta egyre kevesebb idő jut a gyermekekre, egyre kevesebben is mesélnek. Ez is lehet az oka, hogy sok fiatal elmagányosodva nő fel.
Csaba Józsefné szól arról is, hogy sokan a tévé vagy az okoseszközök elé ültetik a gyermekeket, holott a mesefilmek sem igazán a gyermekeknek valók, mivel gyakorta található bennünk erőszak, és ami még ennél is lényegesebb, ezek a történetek nem a jóra tanítják a gyermekeket.
A mesemondó hangsúlyozza, hogy az élőszavas mesemondás számos szempontból fejleszti az ifjúságot.
– A gyerekek mindig a jó mellé állnak, mert megérzik, hogy kinek van igaza. Ezek azok a lélekerősítők, amelyekre szükség van az ő korukban. A mese mindig a jóra tanít, nem pedig az acsarkodásra.
Hozzáteszi: a meseszó képes a feszültséget, a szorongást, a sértődöttséget elűzni a gyermekekből, mindazon negatívumokat, amelyek a mai fiatalok életében is egyre gyakrabban fordulnak elő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!