Itthon Cseh Tamás és Bereményi Géza jut eszünkbe, amikor az indiánmozgalmat említjük, hiszen a Bakony-hegységben ők indították el ezt a kezdeményezést.
A Kossuth-díjas énekes élete végéig építgette a közösséget, erőt merített az indián kultuszból, és a mai napig vannak követői. 1961-ben négy budapesti fiatalember úgy döntött, hogy indián módra megküzd egymással, példaképnek tekintették az indiánokat. Nagyszívű, bátor, természetszerető embernek tartották őket, és maguk is ilyenekké akartak válni. Ebből a baráti társaságból fejlődött tovább a Bakony-hegység egyik érintetlen völgyében az indián terület, ahol aztán saját szabályrendszer szerint, indián öltözékben élték meg önálló világukat, kiszakadva a diktatúra nyomasztó társadalmi környezetéből és sematikus világából.
Olyan életforma született Cseh Tamás vezetésével, amely évtizedeken át, az időközben felnőtté vált emberek számára máig meghatározó.
Bereményi Géza 2005-ben a Radnóti Színház számára írta az Apacsok című darabot, amelyet a Veszprém–Balaton Európa kulturális fővárosa 2023 programra Bagó Bertalan újra megrendezett, és a Bereményi-napokon Veszprémben be is mutatott. Az előadás most a Székesfehérvári Vörösmarty Színházba kerül.
A darab története időben ugráló, ezzel az alkotók azt szerették volna elérni, hogy a nézőből nyomozó váljék. A cselekmény hőse egy olyan rendező, aki megtudja, hogy a nagyapja besúgóként a hatvanas években elárulta a legjobb barátját. A ma játszódó jelenetek által beavatódunk abba a folyamatba, amely a múlt megértése érdekében vár ránk.
Az Apacsokat november 11-én, szombaton mutatja be Bagó Bertalan rendezésében a Székesfehérvári Vörösmarty Színház.
Korábban a rendező arról beszélt, hogy nem foglalkozott a filmmel, a maga több hónapja érlelt koncepciója alapján dolgozott, amelyet a szereplőválogatása is kifejez. Úgy gondolja, hogy minden érdekes mű mögött meghúzódik valamilyen valóságtartalom, de nem akarja dokumentumdrámaként értelmezni az Apacsokat.
Szerinte nem konkrét emberek történetéről szól az Apacsok, hanem több sors találkozik benne, és archetipikus képeket helyez egymás mellé.
Egy másik korból tekintünk vissza a dráma idejére, és ez korlátozó körülmény: csak a mi szemüvegünkön keresztül vagyunk képesek látni. A készülő előadás groteszknek, tragikomikusnak láttatja majd a szóban forgó kort – fogalmazott korábban Bagó Bertalan. Hozzátette: semmiképpen sem a szürke-dokumentarista stílust választják az ábrázolásához.
Borítókép: Az előadás grafikája (Forrás: Vörösmarty Színház)
