Ahhoz vagyunk szokva, hogy háborúról, menekülésről, szegénységről, nyomorúságról, kiszolgáltatottságról úgy beszéljünk, ahogy a téma komolyságához illik, pátoszteli megrendültséggel, teletöltekezve empátiával, felemelt mutatóujjal, szemsarokban elmorzsolt könnycseppel. Különösen most, hogy világunkban ismét elszabadult a rettenet, nehéz másképpen beszélni a szenvedők tragédiáiról. Meg aztán Brecht sem éppen arról híres, hogy közönnyel ábrázolná a háborút és az elnyomást.

Csak hát van itt egy súlyos probléma:
amióta divatba jött a byroni spleen, minden tehetségtelen író, fényképész, festő és rendező a szenvedés ábrázolásával próbál súlyt és jelentőséget adni súlytalan és jelentéktelen műveinek.
Horrorisztikus részletekkel igyekszik megmutatni az emberi nyomorúságúság mélységeit, olcsón megszerezve így a sötétség erőivel kokettálni vágyó gótikus romantika megszállottjainak elismerését, feltétel nélkül bezsebelve a mélypszichológia képzeletbeli bugyraiban turkáló lélekbúvárok bólogatását és persze biztosan kiérdemelve az egzisztencialista belévetettség-élménytől szédülő kritikusok rajongását.

Avtandil Varszimasvili azonban nem kedveli az efféle szenvedéspornót. Amikor nekilátott, hogy Budapesten színpadra vigye A kaukázusi krétakört, egészen más járt a fejében. Igaz, a magyar színészek nehezen értették meg, mit vár tőlük a rendező.
Akkor döbbentem rá, mit akar Avtandil, amikor megmutatta, hogyan vigyem a tejet a babának
– mesélte az előadás után rendezett közönségtalálkozón Katona Kinga, aki a gyermeket megmentő lányt, Gruse Vacsnadzét alakította a darabban. A kezében tartott tejescsuprot furcsa, vonagló, előre-hátra ingó mozdulatokkal vitte a gyerek felé, s mire odaért, mindet kilötyögtette.
Szűcs Nellinek – ő Gruse anyósát játszotta – akkor állt össze a rendezői koncepció, amikor rádöbbent, hogy ugyanaz készül a színpadon, mint amit Niko Pirosmani kiállításán látott az Albertinában pár éve. A világhírű grúz festő pontosan ugyanazt a harsány, naiv, robusztus népi szellemet vitte vászonra, amit Budapesten színpadra álmodott Varszimasvili.