Egy valószínűleg fordítógéppel írt levél érkezett a Magyar Állami Operaházban, amelynek feladója az sérelmezi, hogy a Budapestre látogató lánya nagyon várta, hogy láthassa a Spartacust, de úgy érezte, végül ki kell mennie, amikor látta, hogy az afrikait blackface-szel ábrázolják.

A blackface használata Magyarországon még általánosan elfogadott? Megértem, hogy ez egy 1968-as produkció, és így lehet, hogy ez Az afrikai hagyományos ábrázolása, de a lányom azt mondta, hogy nem volt taps a karakter halála után. Az előtte lévő duettnél sem volt taps. Természetesen a különböző országokban különböző hagyományok léteznek, de azon tűnődöm, hogy nem lenne-e jó, ha a Magyar Nemzeti Balett felülvizsgálná művészi döntéseit a fekete karakterek ábrázolásakor, ha ez a szokásos megközelítés
– áll a levélben.
A nevetséges vádakra Ókovács Szilveszter az Origóban válaszolt. Mint az írásában kifejtette, a blackface-szel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a testfestés közép-európai színházi hagyománya teljesen más eredetű, mint az Egyesült Államokban, ahol a kifejezés a minstrel show-k rasszista sztereotípiáinak előadásaiból ered. A világnak ezen a részén, ahol nincs számottevő afrikai eredetű népesség, ezeket a karaktereket csak helyi művészek tudták előadni.
Ebben az összefüggésben a blackface kifejezés használata kicsit félrevezető, mert bár a testfesték használata megegyezik, célja nem a gúnyolás, hanem a jobb megértés.
Ezzel együtt a mai magyar színházi alkotók jól ismerik a nyugati bőrszínezés negatív konnotációit, és több esetben kerülik is azt, például az Otello modern produkciójában, érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy történelmi okok miatt eleve nem sok szerep van a magyar színházi életben (legyen az prózai, musical vagy táncszínház), amiben afrikai származásúakat kell megjeleníteni.
Mint említette, az előadást 1968-ban mutatták be. Ekkor Magyarország a kommunista blokk elszigetelt országaként nem férhetett hozzá afrikai származású balett-táncosokhoz, ezért itt is testfestékkel jelezték a karakter származását. Az afrikai szerepe nem hordoz semmilyen rasszista vagy negatív sztereotípiát, sőt hősies tette és tragikus halála kulcsfontosságú motivációval szolgál a főszereplőnek
– fogalmaz Ókovács Szilveszter az Origó cikkében, majd megjegyzi: Az afrikai halála és az azt megelőző duett utáni taps hiányának oka az, hogy mindkettő halállal végződik. A magyar közönséget a színpadon zajló események hatása annyira megérinti, hogy tudja, ez nem megfelelő alkalom a tapsra.