,,Nehéz úgy döntögetni a rasszizmus vádjával teli fazekat, hogy abból a bődület ki ne ömöljön”

Miért is várja el egy amerikai ifjú hölgy, hogy ha megtesz húszezer kilométert, akkor ugyanazzal a kulturális elvárással léphet fel? – tette fel a kérdést Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója egy kifejezetten nevetséges levélre reagált, amelyben egy amerikai néző azt sérelmezte, hogy a Spartacus című darabban Magyarországon ,,blackface” segítségével jelenítettek meg egy fekete szereplőt.

Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója Fotó: Teknős Miklós

A Magyar Állami Operaház főigazgatója kiemelte: a Magyar Nemzeti Balett természetesen elítéli a rasszizmus minden formáját, A társulat büszke nemzetközi és befogadó természetére, ahol öt különböző kontinens táncosai dolgoznak együtt békében és harmóniában, még olyan országokból is, amelyek jelenleg háborúban állnak egymással. Ezért a Magyar Nemzeti Balett gazdag a szereplőgárdájának tehetségeit használja előadásai színrevitelekor, és „színvak" szereposztást alkalmaz. Ennek köszönhetően markánsan eltérő fizikai megjelenésű amerikai és ázsiai táncosok is sikeresen játszhatják az európai/kaukázusi származású karakterek szerepét, sőt Az afrikai egyik megformálója ebben az évadban egy ázsiai táncos.

Néném, ha fennakadna a »színvak« szereposztás kifejezésén, mondhatom azt »színtoleránsnak« is – csak nehogy intoleránsnak értse bárki. Nehéz úgy döntögetni a rasszizmus vádjával teli fazekat, hogy abból az egész komplikált bődület ki ne ömöljön. Mert nemcsak színárnyalati eltérés van köztünk, de nyelvi és kulturális is, a társadalmi berendezkedésről nem is szólva. De hát épp a művészet meg a sport az a világ, ahol szabadon járhatnak át egymásba ezek a vonatkozások, ahol az előadás vagy a meccs idejére bűn nélkül lehet az öltözőben hagyni a saját igazainkat

 – fűzte hozzá a főigazgató.

A Magyar Állami Operaház. Fotó: Magyar Állami Operaház/Berecz Valter

 Mindezek után Ókovács Szilveszter feltette a kérdést: 

Mit tegyünk a Pillangókisasszonnyal?

– Azzal vétkezünk-e, ha japánosra vesszük, vagy épp azzal, ha szándékosan europid arcokat hagyunk benne? Ráadásul olaszul írták, olaszul is énekeljük. (Vajon Puccininek szabadott-e egyáltalán japán sztorit megzenésíteni – ami ráadásul nem is japán és nem is igaz?) Miért is várja el egy amerikai ifjú hölgy, hogy ha megtesz húszezer kilométert (szándékosan nem mérföldben írom), akkor ugyanazzal a kulturális elvárással léphet fel? Ami odahaza joggal ciki (blackface, értem), az egy másik világban miért lenne tiltott? Ami pedig idehaza tiltott, mondjuk az ötágú vörös csillag és a horogkereszt vagy a nyilaskereszt provokatív ábrázolása (művészetben, dokumentarizmusban szabad!), azt kikérhetné-e magának valamely magyar atyánkfia San Franciscóban? Ugye, hogy nem – jól kinevettetné magát, hogy nem vette észre a kulturális inerciarendszer másságát a Föld másik felén – fejtette ki Ókovács Szilveszter. 

Borítókép: Ókovács Szilveszter (Fotó: Teknős Miklós)