A kuruc vitézhez fűződő legendák lenyűgözőek: katonai karrierje elején állítólag nem csak a Habsburg-seregben szolgált, hanem később a franciákhoz pártolt, majd a törökökhöz dezertált, sőt, mohamedánná is vált egy időre. Arról is pletykáltak kortársai, hogy egy tiltott párbaj miatt egyik fülét büntetésből levágták. Az viszont biztos, hogy Rákóczi Ferenc seregéhez 1703-ban csatlakozott, és onnantól felfelé ívelt karrierje.
Rákóczi villámaként is emlegették, bár a történészek erre sem találtak biztos adatot.
Kiváló katona volt, igen hatékony portyákat vezetett a császáriak ellen, gyakran Bécs környékén is riogatta és megsarcolta a helyieket. Úgy tartja a fáma, hogy igazán nagy csínyre készült: el akarta fogni a Habsburg császárt, de talán ezt is érdemes a legendák körébe sorolni. Az tény, hogy párbajozott a híres Vak Bottyánnal, sok csatából győztesen került ki, megkapta a brigadérosi rangot, és a szabadságharc egyik leghíresebb vitézévé vált. Aztán sorsa nagy fordulatot vett, mint oly sokaké a trencséni csata kudarca után: átállt az ellenfélhez, és egy darabig ott szolgált. Ám egy volt katonája rabul ejtette, és kiszolgáltatta a Rákóczi-féle igazságszolgáltatásnak. Ocskay Lászlót Érsekújvárott halálra ítélték, és 1710 januárjában lefejezték.
Jókai Mór, a nagy mesemondó fantáziáját megragadta a történet, és kitűnő regényt írt belőle, a legendákat is beépítve a műbe, sőt, további mesés és kalandos fordulatokkal dúsította az alkotást; ez lett a Szeretve mind a vérpadig.
A Kultúrnemzet podcastje Ocskay László kuruc brigadéros sorsát járja körbe Hansági Ágnes irodalomtörténész és Mészáros Kálmán hadtörténész segítségével, méltatva Jókai Mór regényét, megpróbálva kideríteni azt is, hogy a kuruc vitéz pályájához kötődő történetek közül melyek igazak, melyek hamisak.
