Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet kezelésében 2018-ban indult el az a művészeti ösztöndíjprogram, amellyel az alapítók szándéka az volt, hogy művészeti ágazattól függetlenül támogassák a fiatal, de nem kezdő, már jelentős életművel rendelkező magyar művészek legjobbjait. Az ifjú alkotókat három éven keresztül havi kétszázezer forinttal segítik. Költségvetésük évente száz, az akadémia kilenc különböző tagozatához tartozó művész ösztöndíjának biztosítására nyújt lehetőséget.
Amint azt Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, érdemes művész, az MMA elnökségi tagja a megnyitón kiemelte, a film- és fotóművészeti tagozat a hat évfolyamon harminc fotóművész ösztöndíját kísérte és kíséri figyelemmel, vagyis mentorálja a négy hónaponként kötelező beszámolók alkalmával.
Ennek a harminc jelenlegi és volt ösztöndíjas kollégának hirdettük meg bemutatkozási lehetőségként a Pesti Vigadóban rendezett kiállítást. Tizenheten tudták elfogadni a meghívást, az ő műveik láthatók itt a falakon
– tájékoztatta a jelenlévőket Haris László.
A felkérésre jelentkezett művészek változó arányban 5–15 képet, gyakran képsorozatot ajánlottak fel. Ezek közül a kiállítás kurátora, Nagy Zopán fotóművész-költő, valamint Haris László fotóművész és Buglya Sándor Balázs Béla-díjas operatőr-filmrendező, érdemes művész, az MMA elnökségi tagja választotta ki a kiállítandó képanyagot a művészekkel egyetértésben.
A rendkívül gazdag látványvilágú tárlaton az érzelemmel telített portréfotóktól kezdve a festői tájképeken át a különleges kísérleti fotográfiákig változatos stílusú és tematikájú alkotásokkal találkozhat a látogató. A különböző szerzői megoldások széles skálája mellett a dokumentáló fotográfia kiváló példái is felfedezhetők a kiállított anyagban. A hat évfolyam munkáiból olyan válogatás került a falakra, amely hűen tükrözi a fiatalabb fotóművész-generációk szemléletét, vizuális érzékenységét.
Mely művészek milyen alkotásait ismerhetik meg a látogatók?
Bartis Milán Rafael a Jezsuita jelenlét programban zenét tanítani jár a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlóra, ahol a község legszegényebb utcájának lakóit fényképezi.
Belicza László Gábor a börzsönyi kis falu, Kóspallag életét, az ember és a természet viszonyát fényképezi rendkívül szubjektív élményei alapján.
Bezzeg Gyula számára meghatározó élmény a délvidéki falvak magyar lakóinak kisebbségi léte. Az a tapasztalata, hogy a kisebbség kifejezés nemcsak a „kevesebbséget”, hanem a kicsiséget, az „értéktelenebbséget” jelöli.
Czigány Ákos land art-szerű képei az ember földi jelenlétének architektúrájával foglalkoznak.
Gábor Enikő absztrakt sorozata, a Pszichogramok egy analóg pszichológiai mérőműszer tesztjeinek fotográfiai megjelenítése.
Haid Attila tanárként értelmileg sérült gyermekekkel dolgozik, az ő életüket fényképezi húsz év óta.
Hernád Géza hatalmas, 8×10 inches műszaki kamerájával budapesti és vidéki lakótelepek épületeiről és az épületek lakóiról készít hiteles felvételeket.
Illés Katalin Zsuzsanna a nagycsaládok bölcsességeit fogalmazza képbe. A képeket a családokkal készített interjúk részletei kísérik és teszik teljessé. A vizuális és verbális rész összehangolása izgalmasan megoldott feladat.
Ilyés Zalán sorozata, az Akik szeretnek, messze vannak a perifériára szorult, láthatatlan emberek történeteit teszi láthatóvá.
Krász Kira Dorottya a Nagyharsányi Szoborparkban készít szubjektív dokumentumokat. Célja, hogy a szobroknak ne csak a külsejéről, de a belsejéről is megőrizzen valamit az utókornak.
Lengl Orsolya festőművész hagyományos olaj-vászon technikával dolgozik, de képeinek kiindulása, alapja fotográfia.
Pilló Ákos ösztöndíjprogramjának a Földút címet adta. Azokat az embereket fényképezi, akiknek házához nem vezet aszfaltozott út. Munkáinak állandó kísérője a szomorúság és a reményvesztettség, de a bölcsesség és a derű is.
Somogyi Márk képeinek mintája a természet. A természet elemeiből komponált, először jelentéktelennek tűnő képekben rejtett csodákat talál a néző.
Stiller Ákos már régóta fényképezi a tanyavilágot. Képein látjuk, hogy nemcsak a modern korban gazdaságtalanul termelő tanyák tűnnek el, hanem velük együtt az a hagyományos tudás is, amely képessé tette a tanyák közösségeit az önfenntartásra.
Szöllősi Mátyás erdélyi falvakban élő idős házaspárokról készít otthonaikban hiteles, gyönyörű képeket.
Török Máté maga is versénekmondóként a hazai verséneklés kultúráját tanulmányozta és fényképezte. Képei mellett az ösztöndíj alatt készített könyve is látható a kiállításon.
Zellei Boglárka Éva fiatal kelet-közép-európai keresztény alkotó nőként a státusából eredő problémákat kutatja, fényképezi és őszintén megosztja velünk.
A kiállítás 2024. február 25-ig, szerdától vasárnapig 10–17 óra között látogatható a Pesti Vigadó ötödik emeletén.
Borítókép: A tárlat változatos stílusú és tematikájú alkotásokat mutat be (Fotó: MMA/Walter Péter)
