Bár Nyugat-Európában sokan francia mesternek tekintették Szóbel Gézát, a magyar művész Komáromban született, 1905-ben. Itt Harmos Károly festő- és grafikusművész tanítványa volt, aki szabadiskolát működtetett és rajziskolát vezetett a városban. Komáromban Szóbelnek már 23 évesen volt egy kiállítása, de innen hamar Prágába ment, hogy továbbképezze magát. Az itteni Képzőművészeti Akadémián végzett, s továbbment Párizsba, ahol Fernand Léger tanítványaként folytatta. A sajátságos kubizmust, népszerű nevén tubizmust (a sok csőszerű forma miatt nevezték így) kialakító festőművész-grafikus nagy hatást gyakorolt Szóbelre, amit erőteljes, sötét színekkel kontúrozott képein, vagy a kubizmus alapjainak megfelelően, lekerekített sarkú, geometriai formákból épített művein érzékelhető.
De felfedezhetjük Szóbel barátja, Chagall bohócfiguráinak, cirkuszban látott mesealakjainak hatását is (Harlequin zenészek című munkáján például), vagy Cézanne Kártyázók című festményének utórezgéseit is, az ugyanezen címet viselő, hideg, kékes színekkel teli képen. Egyetlen pasztellkép látható tőle a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria tárlatán, ennek bársonyos színvilága, puhasága szinte ellentételezi a képen szereplő alakok mozdulatainak célzatosságát. Az utolsó alkotó esztendőkben készített alkotásai ismét meglepik a nézőt: a vásznakat burjánzó organikus formák uralják, Szóbel e képein már elszakad a figurativitástól.
Valójában Szóbel Géza oly sokféle stílusban dolgozott, kezdve a 30-as évekből fellelt, szürrealista, Dalit idéző festményétől a meseillusztrációs hatású huszárábrázoláson át a nonfiguratív expresszionista alkotásokig, hogy művészetének világa valójában egyik irányzathoz sem kapcsolja őt.
Egy mindenből tudatosan építkező, ám teljesen egyedi kifejezésmódot találunk nála, emiatt érezni a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria anyagát különösen izgalmasnak.
Szóbelről is elmondhatjuk, ahogyan sok magyar származású művészről – mint például Csernus Tiborról vagy Hantai Simonról –, hogy igazán Párizsban találta meg a helyét. 1934-ben vette feleségül prágai szerelmét, s Párizsban volt 1937-ben az első egyéni kiállítása is, majd részt vállalt az ugyanabban az évben megrendezett világkiállítás munkálataiban. Szóbel Géza 1934-től már rendszeres kiállító résztvevője volt a Függetlenek Szalonjának és a Májusi Szalonnak egyaránt. Aztán a történelem durván átalakította az életét: 1939-től részt vett a háborúban is, előbb Franciaországban majd Angliában. Bár egyszer még hazatért Komáromba, ekkor szembesült azzal, hogy egész családját deportálták, ami annyira megrázta, hogy eldöntötte: soha többet nem jön vissza Magyarországra.
Bár többnyire Párizsban élt ezután is, sokat utazott Európában: többek között Belgiumban, Svájcban, Írországban de a mediterrán térségekben is. Ráadásul az ’50-es évektől ő maga is részt vett a párizsi iskola szinte összes fontos kiállításán Franciaországban és külföldön is.
Halála is valamiképpen összekapcsolódott az alkotómunkával, mert a párizsi Galerie Blumenthalban látható egyéni tárlatának bezárása előtt pár nappal hunyt el, 1963-ban. Innentől pedig közel húsz év telt el, mire 1982-ben a Tisztelet a Szülőföldnek tárlaton a Műcsarnokban végre a magyar közönség is láthatta alkotásait. Jelenleg a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában ismerkedhetünk újra művészetével, mely egyéni tárlat megnyitójára még a művész leszármazottai is örömmel jöttek el.
Borítókép: Szóbel-kiállítás a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában (Fotó: Kálmán Makláry Fine Arts Galéria)
