Öt festmény, amely megidézi az ünnep hangulatát

A karácsony mára nemcsak Jézus születése, de a család és a szeretet ünnepévé is vált. Az évszázadok során ez a változás a képzőművészetben, azon belül a festmények témáiban is jól nyomon követhető. Sokáig Jézus születéséhez kötődő bibliai témák jelentek meg az ünnepkörhöz kapcsolódó képeken, majd – ahogy ez a jeles alkalom egyre inkább családi ünneppé is alakult – egyre több meghitt, családi pillanatokat megörökítő festmény is született. A most következő válogatásban mindkét téma megjelenik.

2023. 12. 26. 14:00
Rippl-Rónai József: Karácsony
Fotó: wikipedia
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1. Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet

Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet
Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet (Forrás: Wikipédia)

A XV. század második felében, 1470 körül készítette az itáliai reneszánsz korszakának egyik legnagyobb géniusza a Firenze közelében található San Bartolomeo-kolostor számára ezt az oltárképet, amely azt a bibliai pillanatot jeleníti meg, amikor Gábriel arkangyal közli Máriával az örömhírt, hogy Isten őt választotta ki a Megváltó édesanyjául.

A tiszteletét térdre ereszkedve kifejező hírnök arckifejezése reményt, bizalmat sugároz. Talán ez is hozzájárul ahhoz a nyugalomhoz, kimértséghez, amely a hírről éppen csak értesülő Mária arcán egy halvány mosoly társaságában megjelenik. Nemcsak az arkangyal, de Mária feje fölött is megjelenik a szentségét hirdető glória.

A korai reneszánsz alkotások közé sorolható, néhol még a gótika hatását magán viselő képen ábrázolt környezet apró részletei, sőt még a színek is, amelyeket a festő azok megjelenítéséhez választott, szimbolikus jelentéssel bírnak, összekapcsolva az égit a földivel, az örömöt a bánattal, a születést a halállal. Ezáltal a teljes üdvösségtörténetet megelőlegezi egyetlen képben. A gazdag háttérnövényzetben is megjelenő lila a szentséget, ugyanakkor a fájdalmat és a szomorúságot is megjeleníti. A kék a mennyei, az e világon túli hatalom színe. A fehér egyszerre szimbolizálja a szűziességet és a gyermekáldást.


2. Hugo van der Goes: Portinari-oltár

Hugo van der Goes: Portinari oltár
Hugo van der Goes: Portinari oltár (Forrás: Wikipédia)


Az egyik legismertebb németalföldi festő szintén 1470 körül készítette egy firenzei kórház temploma számára egy gazdag bankár, Tomasso Portinari megrendelésére ezt a három részből álló, szárnyas oltárképet, amely először Németalföldön, majd Itáliában is nagy sikert aratott, és amelyet jelenleg Uffizi Képtárban csodálhatnak meg a látogatók.

Az oltárkép legismertebb részlete a legnagyobb, középső szakasz, amelyen Szűz Mária, az angyalok és a pásztorok is megjelennek, Jézus imádását ábrázolja. Korábban még nem született ennyire finom és nőies, ugyanakkor az érzelmeket ennyire erőteljesen megjelenítő Mária-ábrázolás. Ez az alkotás nemcsak a mester technikájának fejlődését, de karakterábrázolásának erősségét is hűen tükrözi. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nemcsak a Szűzanya, de mindhárom pásztor jelleme is jól kivehetően jelenik meg a képen. 

A legidősebb pásztor arca magán viseli az élet megpróbáltatásainak nyomát, de a remény és az életöröm csillan meg a mosolya által. A középkorú pásztor vonásai rajongást közvetítenek, míg a legfiatalabb kétséggel teli, hitetlenkedő tekintettel jelenik meg a képen, melynek közepén ragyogó csillagként, fénysugarakkal körülvéve jelenik meg Dávid király palotájának romjai között a földön fekvő kisded Jézus.
Az előteret kitöltő csendéletben is számos vallási szimbólum jelenik meg. A búzaköteg a kenyérre, ezáltal pedig az utolsó vacsorára utal. A vázákban megjelenők virágok is többletjelentéssel bírnak. A fehér írisz a tisztaság, a vörös liliom a vér jelképe. A lila írisz a Madonna bánatára, a szegfű pedig a Szentháromságra hivatott utalni.
A kép bal szélén jelenik meg József,  aki az oszlop mellett, családjától külön áll. A képen különféle megjelenő, hol a földön térdelő, hol a levegőben repkedő tizenöt angyal a rózsafüzér tizenöt rejtélyére utal.


3. M. S. mester: Jézus születése

M. S. mester: Jézus születése
M. S. mester: Jézus születése (Forrás: Wikipédia)

A csak monogramjáról ismert középkori magyar festőművész 1506-ban készült alkotása az egykori Hontszentantal (mai nevén Antol) római katolikus templomában csodálható meg. Jézus ezen az alkotáson nem egy öntudatlan, újszülött csecsemő vonásait, hanem az ígért megváltó Krisztust testesíti meg. A festőt – aki fontos szerepet szánt a kompozíciónak és a jelképeknek – többi művéhez hasonlóan ezúttal is a történet lelki tanulságai ragadták meg. 
Az aranyszínű háttér bal felső részében két bibliai hegy, a Golgota és a Mórija látható. A kisded Jézus ezek alján jelenik meg, így születése mellett a kép már a megváltó áldozatra is utal. Megáldja Máriát és Józsefet, ami a lelki születés csodájára utalva lelki rokonságukat teszi nyilvánvaló a szemlélő számára. A Madonna arca sem az anya, sokkal inkább a hívő ember vonásait tükrözi. A mögüle előbukkanó, jóval idősebbnek ábrázol József arcán az élettapasztalat nyomai láthatók, a személyisége azonban éppoly békés és szeretetteli, mint Máriáé. A kettejük által sugárzott békés, szeretetteli légkör a teljes festmény hangulatát meghatározza.


4. Rippl-Rónai József: Karácsony

Rippl-Rónai József: Karácsony 1903 (Forrás: Wikipédia)

A posztimpresszionizmus és a szecesszió egyik legkiválóbb magyar képviselője, Rippl-Rónai József a modern magyar festőművészet egyik vezéralakja volt. Alkotásit a gazdag színvilág, az erőteljesen stilizáló vonaljáték és a dekoratív ábrázolásmód jellemzi.
A Karácsony című, komor hangulatú festményen – amely egy teljes szobabelsőt mutat, és a kaposvári ház egy részletét bemutatva megidézi az alkotó számára kedves személyes tárgyait is – megjelenik az éppen levelet író felesége, Lazarine Baudrion, valamint az indulni kész édesanyja is. Az idős hölgy alakja a jól megtervezett kompozíció szerves része, fekete foltjaival megtöri a festmény világosabb, élénkebb részeit. A festő fantáziáját láthatóan megragadta az a hatás, amely ezek kontrasztjából adódik. A színes kendő, az élénk bútorok, a filodendron életteli zöldje, a csillogó díszek enyhítve a komor hangulatot, egységgé olvadva idézik meg a karácsonyi hangulatot.


5. Csók István: Züzü karácsonya

 

Csók István: Züzü karácsonya
Csók István: Züzü karácsonya (Forrás: Wikipédia)

 

1909. december 21-én született meg a festő hőn szeretett kislánya, Júlia, akit Züzüként becézett. Innentől kezdve a Párizsból hazaköltöző művésznek nemcsak az élete változott meg, de témái is sokkal meghittebbé, személyesebbé váltak: többnyire családi életképeket alkotott. Ez olyannyira jellemzővé vált, hogy Csók István festészetén belül meg is különböztethetünk egy úgynevezett Züzü-ciklust (1910–1925), amely 13 alkotást foglal magában. Ezek az alkotások, amelyektől a szerző a legnehezebben vált meg később.

Ezen az 1914-ben készült festményen – amely magán hordozza a szerzőre jellemző, éles kontúrokat kerülő, foltokban dolgozó bravúros ecsetkezelés nyomát – a karácsonyfa egy meghitt, bensőséges, családias légkört teremt. Az élénk, üde színeknek és a kedves játékoknak köszönhetően egy varázslatos mesevilág kel életre előttünk, amely egy kislány karácsonyi élményeibe enged bepillantást.


Borítókép: Rippl-Rónai József: Karácsony 1910 (Forrás: Wikipédia)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.