Mégsem ragadt le kedvenc műfajánál. A kilencvenes évek közepén előbb Tunyogi Péter saját zenekarában, majd a P. Mobilban tűnik fel, s mindkét helyen kiderül: a blues mellett a klasszikus rock keménysége, a 2/4 lüktetése sem idegen Doditól. Aki, ha éppen zenekar híján élt, a Lágymányosi Művelődési Házban berendezett próbatermében akkor is rendszeresen és szorgalmasan gyakorolt. Hisz a dobolás volt az élete.
Ott találkoztam először „élőben” Döme Dezsővel, akit addig csupán a nézőtérről csodáltam. Ott készítettem interjút a 2006-ban újjáalakuló Tunyogi Rock Banddel a próba szünetében. Amiből ezt követően munkakapcsolat lett. Dodi mindössze egy évet töltött a zenekarban. Ezután ritkán találkoztunk, ám ha tehettem, hívtam a rádióműsoromba, mesélte felejthetetlen sztorijait Póka Egon és Bill oldalán a Magyarock halottai című, Radics Béláról szóló dokumentumfilmben, és alkalmanként a Római fürdő közelében fellelhető vendéglátóipari egység helyiségében. Egy pohár vörösbor vagy vodka mellett.
Utóbbi időben aztán az is elmaradt.
Június 11-én, telefonon érkezett a hír, hogy Döme Dezső, a számomra ikonikus dobos itthagyta a földi világot. Miként Horváth Attila szövegíró Tunyoginak megírta:
lehunyt szemmel csak világot cserélt.
A ’77-es Tűzkerék trió ismét összeállt – csak épp egy másik dimenzióban. Ahogy Radics, vagy Póka az idők során – széles körben – ikonná lett, úgy ő is az lehetett volna. Ha egy kicsivel több reflektorfény vetül rá ott, a második vonalban.
Borítókép: Döme Dezső (Forrás: Archív)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!