Egy színpadi beszélgetésen kérdeztem az egyik neves dobost: nem zavarja-e, hogy ütőhangszeresként a második vonalban kap helyet? – A sakktáblán a király is a második sorban, középen áll – érkezett a frappáns válasz. Hát igen. A dobosra pozíciójánál fogva bizony méltatlanul kevesebb reflektorfény vetül, holott ő a zenekar motorja. – Ha nem pontos, lötyög, a zenekar is lötyög. Ő és a basszus az alap, amire lehet építkezni – állítják a zenészek.
Döme Dezső az a fajta dobos volt, aki betonkeménységű alapot biztosított, Póka Egon basszusgitárossal összhangban bombasztikus ritmusszekciót alkottak. Nem véletlen, hogy épp rá esett Radics Béla választása, amikor Váradi László „Vadölő” helyett új ritmusfelelősre lett szüksége. Dodi, ahogy barátai, zenésztársai nevezték, már tizenhat évesen ott sertepertélt a Tűzkerék próbatermében, mígnem a gitárkirály egyszer csak beültette a felszerelés mögé. – Béla bedobott a mélyvízbe – mesélte egy rádióinterjúban, miként a Radicsról készült dokumentumfilmben is, hozzátéve, hogy megrémült a Budai Ifjúsági Parkban a Tűzkerék koncertjére kíváncsi majd’ tízezres tömegtől. Aztán ebbe is beleszokott. Ám, mire a dobszék épp stabilizálódott volna alatta, a Taurus vágtatása elsodorja a kiváló r&b triót, hogy kétéves nevadás kitérővel aztán visszataláljon élete egyik legnagyobb büszkeségéhez, Radics Bélához és az újabb Tűzkerék formációhoz.
Talán Póka és Döme hetedik érzéke súgja nekik: hiába a Kapitány fanatizmusa, zenébe vetett hite, hiába az őt precízen kiszolgáló, akár önálló életet is élő, akár önmagában is élvezhető, zseniális ritmusszekció, akkorra már más szelek fújják a rock zászlaját. Pedig az utókor gyönyörűségére előkerült egykori tévés felvételen épp a minap csodálhattuk meg a három muzsikus élőben rögzített fenomenális játékát. Ennyi maradt a legendás Tűzkerék 1977-es felállásából. No meg egy utólag felfedezett és néhány éve kiadott nagylemeznyi zeneanyag, az Iváncsán játszott koncert technikailag feljavított lenyomata.
Aztán az idők szavára hallgatva Pókával beállnak Földes László Hobo mellé a nevével fémjelzett Blues Bandbe – Radics nélkül. Ha Pálmai Zoltán dobostárs mellett elsőre nem, de három esztendő múltán visszatérve mégiscsak vetül némi reflektorfény a hátul, a másodvonalban felállított dobfelszerelésre, és vele – az immár egyedüli, teljes jogú ütőhangszeres – Döme Dezsőre.
Hogy legenda lehetett volna, mi sem bizonyítja jobban, mint – a többi mellett – az első Deák Bill Gyula-album, a Rossz vér, vagy éppen a Vadászat frenetikus sikere, amelyeken ő üti a bőröket.
Dodi eggyé forrt a Hobo Blues Banddel, azzal a muzsikával, ami mindennél többet jelentett számára: a blueszal. Nem véletlen a későbbi Cream-emlékzenekarban Závodi Jánossal, Illetve Póka Egonnal közös örömzenélése, vagy a Török Ádám fémjelezte Miniben való rövidke szerepvállalása.
Mégsem ragadt le kedvenc műfajánál. A kilencvenes évek közepén előbb Tunyogi Péter saját zenekarában, majd a P. Mobilban tűnik fel, s mindkét helyen kiderül: a blues mellett a klasszikus rock keménysége, a 2/4 lüktetése sem idegen Doditól. Aki, ha éppen zenekar híján élt, a Lágymányosi Művelődési Házban berendezett próbatermében akkor is rendszeresen és szorgalmasan gyakorolt. Hisz a dobolás volt az élete.
Ott találkoztam először „élőben” Döme Dezsővel, akit addig csupán a nézőtérről csodáltam. Ott készítettem interjút a 2006-ban újjáalakuló Tunyogi Rock Banddel a próba szünetében. Amiből ezt követően munkakapcsolat lett. Dodi mindössze egy évet töltött a zenekarban. Ezután ritkán találkoztunk, ám ha tehettem, hívtam a rádióműsoromba, mesélte felejthetetlen sztorijait Póka Egon és Bill oldalán a Magyarock halottai című, Radics Béláról szóló dokumentumfilmben, és alkalmanként a Római fürdő közelében fellelhető vendéglátóipari egység helyiségében. Egy pohár vörösbor vagy vodka mellett.
Utóbbi időben aztán az is elmaradt.
Június 11-én, telefonon érkezett a hír, hogy Döme Dezső, a számomra ikonikus dobos itthagyta a földi világot. Miként Horváth Attila szövegíró Tunyoginak megírta:
lehunyt szemmel csak világot cserélt.
A ’77-es Tűzkerék trió ismét összeállt – csak épp egy másik dimenzióban. Ahogy Radics, vagy Póka az idők során – széles körben – ikonná lett, úgy ő is az lehetett volna. Ha egy kicsivel több reflektorfény vetül rá ott, a második vonalban.
Borítókép: Döme Dezső (Forrás: Archív)
