A zenekarvezető az interjúban úgy nyilatkozott a portálnak, hogy a VHK életében a Naptánc! című lemez jelentette a legnagyobb fordulópontot, ezt követően ugyanis megszűnt az együttesben az a közös varázslat és alkotóerő, amely korábban jellemezte a csapatot, éppen ezért 2000-ben először Lujó és Boli, majd Grandpierre Attila is kilépett, ez pedig az együttes feloszlásához vezetett.
A Vágtázó Csodaszarvast 2005-ben teljesen új felállással, népzenészekkel hoztam létre, a magyar népzene legősibb, őserejű rétegét, az eurázsiai lovasnépek zenéjét hagyományos, akusztikus hangszerekkel elevenítjük fel. Eközben – egy kivételével – a VHK korábbi zenészeivel jó kapcsolatban maradtam. Ők vetették fel, hogy találtak jó dobost, keltsük életre ismét a zenekart, s mivel nekem is hiányzott, 2009-ben Vágtázó Életerőként újjáalakultunk. Ezt a nevet viszont nem ismerték külföldön, és itthon sem tudták igazán megszokni, úgyhogy 2012-től ismét VHK-ként folytattuk
– árulta el Grandpierre Attila, majd elmondta azt is, a két zenekar egyáltalán nem áll olyan távol egymástól, mint az elsőre tűnik, hiszen a VHK dalainak a fele körülbelül népzenei gyökerekből fakad, de a másik fele is abból inspirálódott, ezért is nevezi a stílusukat mágikus népzenének. A zenekarvezető egyébként minden lemez esetében egy felmúlhatatlan albumot igyekszik készíteni és általában az ösztöneikből és az álmaikból merítenek inspirációt.
Grandpierre Attila nem csak zenészként áll színpadra
Az interjúból az is kiderül, az ősrajongók nagyon jól fogadják a népzenei elemeket, mindez a frontember szerint annak is köszönhető, hogy gyakran koncerteznek különböző zenei, kulturális, hagyományőrző fesztiválokon, de lovasíjász-rendezvényeken is rendszeresen fellépnek.
Ahogy a közönségünk mondja, és én is úgy érzem, most egy új aranykorban vagyunk, frissek, meglepőek és kirobbanó energiájúak a koncertjeink, szerzeményeink. Elkészült egy új lemezanyagunk, amely a decemberi nagykoncertünk műsorának is jelentős részét adja
– tette hozzá, majd azzal kapcsolatban, hogy a Vágtázó Csodaszarvas hagyományos karácsonyi nagykoncertje az A38 hajón ezúttal miért kezdődik egy beszélgetéssel, elmondta: a VHK basszusgitárosával, Sánta Kristóffal a készülő könyvüket szeretnék bemutatni így, amelyet az együttes tagjaival a világegyetem, a zene és az élet kozmikus titkáról, az általuk képviselt egyedülálló zeneértelmezésről írtak. Szerintük ugyanis van a népzenének egy ősi, őserejű rétege, amit mára felváltott az a nyugati értelmezésű „szalonnépzene”, ami a médiában hallható, illetve, amit az iskolákban tanítanak. Grandpierre Attila azonban úgy véli, létezik egy szakrális út, ami a zenét a lélekből, ösztönösen közelíti meg és csak közvetve intellektuálisan.
A Vágtázó Csodaszarvas – ismét Fábry Géza kobzos-tamburásukkal karöltve – ezen a szombaton ad koncertet az A38-on.
Az interjú teljes szövege az Indexen olvasható.
Borítókép: Grandpierre Attila (Fotó: Bach Máté)
